2010. augusztus 22., vasárnap

2010. 08. 22. 10:06 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Mert már tényleg csak órák vannak vissza, mire elhagyom Örnsköldsviket, kicsi Saspáncélöbölt, és vele együtt egy csodálatos évet, az egyik legjobbat, amit valaha éltem (mert ugye már vén vagyok, kérdezzétek Nicolas-t, "almost thirty").

A sirályokat, akik most is itt vijjognak az ablak alatt, fehérek, nagyok és méltóságteljesek, és én igenis szeretem a hangjukat, most ezek le lesznek cserélve galambokra, fujj.

A rókát, akit sajna nem is láttam most, hogy visszajöttem, de Nicolas látta.

Höglandskolan, tavak, fenyvek, tengerek, barátok, sóhaj, abba is hagyom, mindjárt bőgök.

Szegény kicsi szobám elhagyatott és magányos, üres, de már csak pár napot kell várnia, és új Comenius asszisztenst kap, aki remélem ugyanolyan jól érzi majd magát, mint én.

Az időjárás hozta a formáját, ugyanolyan idő van, mint mikor idejöttem tavaly, augusztus 28-án (mintha most lett volna, komolyan), azaz szürke, esős, felhős. Sír az ég is. (najó, azért ne essünk most már túlzásokba).

Tegnap reggel két órán át szenvedtünk, hogy mi legyen a közös program, végül a szakadó esőben barbecue-ztunk, van itt a ház előtt egy kis házacska, abban. Utána teljesen álmos lettem, vissza is jöttem, és aludtam két órát, meg pakováltam egy kicsit.

Este meg elmentünk bulizni, de a zene nem tetszett a népeknek (nekem igen, de az kit érdekel), így már este 11-kor eljöttünk onnét.

Ma már nemigen csinálunk semmit. Én mosni fogok még, mert az ágyneműk a következő asszisztensnek is kellenek, szóval rendbe kell szednem, befejezem a pakolást, este pedig jön értem az iskola egyik igazgatója kocsival, Carin, akitől a párnák-függönyök-lámpák, mindenek vannak, merthogy ő fogja végül elvenni a kulcsot, hogy odaadja jövő héten a következőnek.

22.10-kor indul majd a busz, 9.45-kor száll fel a gép.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki támogatott és bátorított ebben az évben, akkor is ha nehéz volt, akkor is, ha hideg volt, családnak, barátoknak, egyéb olvasóknak, akikről nem is tudom, hogy olvasók. Azt is nagyon köszönöm, hogy olvastatok engem. Jó volt tudni, hogy ennyien érdeklődtök.

Búcsúképp itt egy kép Örnsköldsvik esti főteréről. Azt hiszem, zárul is ezzel a blog, kicsit fájó szívvel, de zárul. Kérésekkel, kérdésekkel meg továbbra is bátran lehet hozzám fordulni.

Ha meg egyszer visszajövök Sverigébe, ahogy terveim között szerepel, mármint nem csak látogatóba, hanem hosszabb időre, talán folytatom.

Tack för allt. Hejdå!

» Ama egy évnyi keresőszavakról

2010. 08. 22. 9:30 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Igen, én egy olyan jótét lélek vagyok, hogy most így utólag segíteni akarok azokon, akik bizonyos keresőszavakkal jöttek ide, esetleg hangosan kinevetem őket. Esetleg nem is kommentálom.

Aki nem tudja, miről beszélek, annak elmesélem, hogy a blognak van egy statisztikaizéje, ahol meg lehet találni, ki milyen keresőszót írt a gugliba, és jutott aztán a blogomba.

2009-es szavak

www.svenskaland.freeblog.hu illetve svenskaland.freeblog.hu, svenskaland, etike, etike svéd blog és tsai, erre volt a legtöbb keresés, ez semmi különös. Kivéve, aki csak Etikét keresett. Ismerjük egymást? :)
csokimusz - olvasztott csoki+tojássárgája, aztán bele a fehérjehab, hűtőbe vele
magyar parasztház és variációk a parasztházra, a legjobb a "parasztház blog", vadászgépek - ezeket a Mannaminnében láttam, több parasztház Magyarországon, több vadászgép...hm... hol is?
svéd időjárás - azt hiszem, erről beszéltem eleget :) De újra összefoglalom: kiszámíthatatlan
téli csizmák - nos, a Crispinben vettem nagyon jót
pick szalámi
buszpályaudvar
Jóóóóóóóóó Reggelt Magyarország !!!!!!!!!
Örnsköldsvik szállás - neked bármikor ajánlom Wenjunt, mindenkit szívesen fogad
autómosás nő - nem fordult elő, legalábbis a közvetlen környezetemben nem
crock csizma - rettenetesen csúf, én nem vennék
krumplileves kolbásszal
höga kusten Svédország - gyönyörű! Mindenképpen idejönni és megnézni!
svéd szárítószekrény - ami a mosóban van az annyira nem jó, de biztos van jó is. Az iskolában például van néhány terem előtt, hogy a kicsi vizes-havas diákok ne maradjanak azok.
svéd kaland
nyúlszőr kalap esőben? - azt, hogy mi történik a kalappal, nem tudom, azt tudom, hogy a Modo meccsen nyúlszőr kalapnak hallottunk valami skandálást, meg eső is esett, így kerülhetett ide az illető
vacsizni betyder - most attól függ. Vacsizni betyder enni vacsorát, ha svédül kell, äta middag
Lucia nap Svédország 2009 - sok kép van róla a fotóalbumomban
Svéd karácsonyi izek - svéd karácsonyi izék vagy ízek? Felteszem, az utóbbi. Csak a szokásos: húsgolyó, hering, lekvár, krumpli
svéd karácsonyi sonka - nyaminyami
stockholmi metro - tiszta, kulturált, el vannak nevezve a kocsik (Esther is van:) és a legjobb a barlangi járat, annak minden megállója maga a csoda
távirányítós kiskamionok - nem tudom, ezzel hogy lehet a blogomra jutni, de ha találsz, én is kérek távirányítós kiskamiont!
lányok szétszedik egymást a zuhanyzóban - nem kérem. Erkölcsös emberekkel laktam együtt, ilyen nem fordult elő. Sajnálom, hogy csalódást kell okozzak.

2010-es keresőszavak

itt is megvolt a svenskaland, etike és ennek variációi, csak tavaly kábé összesen 20, most meg vagy 100
szintén a csokimusz
tortaverseny, képek tortákról - hát az egy zseniális ötlet, főleg iskolában, főleg tanulási időben, gyönyörű tortákat csináltak a gyerkőcök, ld. fotóalbum
kanelbulle, kanelbulle recept - erről írtam, itt ni.
CouchSurf - hát az a világ legjobb találmánya. (Jó, is hogy szóltál, updateltem a profilom, hogy lehet hozzám jönni Budapestre). Szóval mindenkinek ajánlani tudom, aki egy országot "belülről" akar megismerni, nem csak becsekkolni egy hotelbe aztán saját szakállára nézelődni. A helyiek mindig többet tudnak. Ha tehetem, mostantól gyakrabban fogok így utazgatni, lehet hozzám csatlakozni. :)
földrajz tanulás Göteborgban - Panna barátnőm töltött ott egy kis időt, így hát őt kérdeztem tanácsért, a Göteborg Universitetet javasolja
Brownie pornó képek - őőőő, micsodák???!!!
igazgatói beszéd évzáróra 2010. - Tisztelt Igazgató Úr/Nő, tudom, hogy kicsit megkésve, de azért csak azt javaslom, hogy ne a neten keresgéljen, hanem írjon sajátot.
évzáróra beszéd szűlőktől (sic!) - ld. fent
svéd királyi esküvő - beszámoltam, amiről tudtam
svéd sex (ez kétszer is!) - hát ilyenben nem volt ám részem, szóval...de biztos teljesen más, mint a magyar szex, vagy teszem azt az angol. Hűvösebb. Pun intended.
Victoria svéd hercegnő élete - királyi családba született, királynő lesz egy napon, hozzáment az edzőterme vezetőjéhez, egy hónapot hajózott nászút címen mindenféle meleg tengereken, folyt. köv.
midsommar 2010. és hasonlók - az egy jó nap volt ám :)
álláslehetőség ikea tockholm (sic!) - először is, mindenképp érdemes lenne megtanulni a svéd városneveket helyesen leírni
szúnyogok svédország - sokan, és aljasok, ld. Nicolas múlt hétvégéi feje
templomi kalandok - hát az oltári volt! (pun intended again)
svédország októberi időjárás - na, hát az elég egy rizikófaktor, naptól fél méter hóig bármi elképzelhető, és még csak tervezni se igen lehet...
crock papucs - ó, az van mindenféle, színes, bélelt, nőies formájú, általános formájú, babaméret (ja, és mind ronda)
filmnézés - hát... bekapcsolsz valamit oszt nézed
svéd emberek - a svéd emberek alapvetően kedvesek és udvariasak, bár nem túl közvetlenek. Ha jobban megismered őket, közlékenyebbek lesznek és még kedvesebbek, ha kérsz valamit, örömmel állnak rendelkezésedre
sajtos hasé - inkább anyukámtól kérdezd, ő ezt jobban tudja
svéd csokitorta - kladdkaka, az az igazi :)
magyarok övikben - én itt voltam! Meg van még egy nő meg a babája, meg van/volt a dokinő...
síelés hó svédország képek - fotóalbum
svédet tanítani - az a közönségtől függ, de azért alapvetően jó :)
svéd mese manó - sajnos nem tudom, miről van szó, de érdekel ám...
svéd úttakarítás - hatékony és gyors
kávéreklám 2009 - az a síelős fazon volt, a váratlan vendég
svédország - szolgáltatás és idegenforgalom - ezt most hadd ne fejtsem ki
melódiafesztivál - az Eurovíziós dalfesztiválra a helyi válogatás, nagyon vicces dalok születtek ám, és az egyik legbénábbat küldték tovább
mit tesz a jég a járdával blog svéd - szétfagyasztja és összetöri, erről van külön blog?
Prao svéd - erről meséltem sokat, mikor dolgozni mennek a kölkök egy hétre
Härnösandban - Härnösandban van dóm, víz, utca, buszállomás, virágok, mire vagy kíváncsi?
sirályos - itt minden az, nem tudom, hogy fogok nélkülük élni, mindenki utálja őket, én nem
svéd út - mármint utazás, vagy aszfaltos?
svéd általános iskola - jaj, az nagyon jó! Főleg a Höglandskolan
csijja csijj kisbabám - és ezzel hogy lehet idekerülni?
egy festményt amit elloptak a norvég templomból, 2009 március között - na most március között rengeteg festményt loptak el, nem csak norvég, de mindenféle más templomokból is

Köszönöm a derűs perceket, némelyiken igenjól szórakoztam!

egy festményt amit elloptak a norvég templomból , 2009

március között

2010. augusztus 20., péntek

» Ki nem fogyok a mesélnivalóból

2010. 08. 20. 21:34 | bepötyögte: Etike | 5 komment

Szóval, elmentem a suliba. Kár volt, olyan szempontból, hogy nagyon, nagyon szomorú lettem ám tőle, mert ott a sok kipihent, vidám ember, a félig még szétszedett, de már nagyrészt összerakott iskolában, a fenyőerdő mellett, a patak- és tóparton, hát mikor lesz énnekem ilyen munkahelyem újra?!

Szóval nagyon szépen átépítettek mindent, új bútorok is érkeznek 3 hét múlva, minden terem előtt kis közösségi-pados rész, a tanárok SAJÁT KÉZZEL varrják a függönyt a termekbe.

A történelemtanár meg meglát, és azt mondja: "Ma magyar nemzeti ünnep van, nem? Gratulálok a nemzeti ünnep alkalmából!" Na ilyet se mondtak még nekem...

Viszont annyiban jó ez az új elrendezés, hogy így ehhez annyira nem kötődök, szóval az én emlékeimben az iskola kicsit máshogy él, és ez jól is van így.

Aztán lementem vásárolni a városba Ann-Kathrinnal, és az én legnagyobb beszerzésem a kedvenc könyvesboltomban volt, ugyanis csődbe mentek, és 50%-os kedvezmény van, egy angol-svéd svéd-angol zsebszótár 34 koronáért.

Visszajöttem, és elkezdtem főzni, annyiban, hogy bedagasztottam egy pizzatésztát, aztán elmentem visszaadni szegény pici bicikét, én hűséges paripám. A gazdija meg jól bezárja a sufniba, és nem is fog vele menni, én szegény pici bicikém...Vele elbeszélgettem egy órát, aztán iparkodtam vissza, mielőtt a pizzatészta átveszi az uralmat a lakásban. A vacsora így kicsit tolódott, pörögtem fel-alá a konyhában, mint Taz, de mielőtt a pizzatésztára tértem volna, megcsináltam eztet ni, a cukkinis zöldségfelfújtat, és amíg sült a sütőben, addig áttértem a tonhalas calzonéra. Na már most ez azért érdekes, mert plö még pizzát se sütöttem soha, úgyhogy kíváncsi voltam, mit tudok kihozni belőle. Fél kiló liszttel dolgoztam, 6 darabot akartam csinálni, mindenkinek egyet. Egy kicsit megijedtem, mert a paradicsomkonzerv nagyon leves volt, és kicsit eláztatta a tésztát, mikor pakoltam a tepsibe, de mondtam, mostmár mindegy. Mire megjöttek a srácok, feltálaltam a cukkinis izét, osztatlan sikert aratott, mindenkinek nagyon tetszett. Addig sültek a calzonék, de már mindenki halt éhenfele, szerencsére kész lett, és jó lett :)))

Köszönet, Csipkepitty, Te mit kérsz Sverigéből?

Viviane szülinapja lesz 26-án, ezért hozott egy csuromcukor tortát, hogy azért most, mert én akkor már nem leszek itt. Az is nagyon finom volt, de Panna, most micsináljak Frödingével?

» Newsflash

2010. 08. 20. 10:21 | bepötyögte: Etike | 1 komment

És akkor még pár újdonság, apróság, elmesélnivaló, ha már blogíró hangulatban vagyok.

A dokinőt hazaküldték Magyarországra, mert nem sikerült megfelelő mértékben elsajátítania a nyelvet
Már 85% körüli az összepakoltsági arányom, és van egy félig üres bőröndöm, most még lehet szuvenírt kérni, ha elfér, hozom!
A szobám teljesen üres és szomorú, és azért kellett ilyen gyorsan összeszednem magam, mert épp most ment el a bácsi, aki szobát ellenőrzött.
Most nemsoká összekapom magam és elmegyek a Höglandskolába egy utolsó vizitre (legalábbis jó ideig, azért még csak visszagyüvök)
Illetve persze, hogy visszagyüvök, már meg is beszéltem Wenjunnel, hogy nyaralok kicsit itt jövőre.
Ma este nekem kell főzni, és ezzel csak úgy letámadtak tegnap este, mindenféle Csipkepitty-kaja lesz, majd beszámolok, hogy hogy sikerült és mi :)
Vasárnap éccaka indulok útnak, szóval már csak kettőt alszom ebben a nagyon nagyon kényelmes ágyban, de hiányozni fog...

» Hazafelé a nemzetközről, erős idegzetű olvasóinknak

2010. 08. 20. 10:14 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Először is szeretném leszögezni: AZ ALÁBBI VIDEÓKON SENKI SEM ÁLL ALKOHOLOS BEFOLYÁSOLTSÁG ALATT, pusztán jó a kedvünk, meg szomorúak is vagyunk, ugyanis némi hüppögés keretében hagytuk el a helyet, lévén mindjárt mindenki hazamegy.

Nils-Antonnak, a Télapó fiának van egy régi Volvója, amit felturbózott kicsikét, és azzal jöttünk haza. Irtó hangos és irtó gyors, és nagyon jó kis út volt, nézzétek hát :)

Ja, és én azért ordítok, mert ha ott ülsz, sokkal hangosabb ám a kocsi, és azért mégiscsak én voltam a kamerához legközelebb.

Na, hát valamiért nem működik a videóbeszúrás, így hát linkelni fogom.

Ímelám, videó 1.

No meg a 2.

» Nemzetköz

2010. 08. 20. 9:21 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Nemzetközi vacsora volt szerdán, ezúttal nem a Télapónál, hanem Annicáéknál, ő is ott volt a surströmmingvacsorán legutóbb.

A résztvevők: Annica és a férje, meg a gyerekek, egy Helena nevű nő meg a gyerekek, Télapó, a felesége, az egyik fia, illetve mi, Nicolas, Wenjun, Viviane és jómagam.

Mindenkinek kellett vinni valamiféle honi étket. A svédek paltot csináltak, ami krumpligombóc szalonnával töltve, és vajjal és vörösáfonyalekvárral (mi mással) kell enni. Nicolas ratatouille-t, Viviane desszertet, Wenjun tavaszi tekercset (nyamm!!!)Annica lánya tacopitét, én meg a már meglévő kolbászokhoz és szalámikhoz sütöttem sóskiflit, és ilyen jól még sosem sikerült. Annica lányának a barátja, Florent, koszovói, és eszegette a kiflit, majd azt mondja: "Az anyukám pont ilyet szokott csinálni, az a neve, hogy kifli." :)

Íme, így nézett ki az asztal:

Ültünk a kertben és ettünk, nagyon jóétvágyúan, valahogy így:

Annica látható a kolbásszal a kezében.

Elég hűvös volt, és most már minden nap egyre hűvösebb van, meg is lepődtem tegnap rendesen, hogy kimentem este 9 után még a boltba, és hideg volt meg sötét, el se hittem, hogy Sverigében vagyok még mindig.

A desszertet a házban szolgáltuk fel, ott így nézett ki az asztal:

Bent meg beszélgettünk mindenféléről, Lars Håkan Télapó jött a szokásos rejtvényeivel, történeteivel, illetve egy olyan póló volt rajta, ami kék-sárga sok kis kék koronával (az van rajta ezen a Midsommaros képen) és Wenjun óvatlanul megkérdezte, hány korona van rajta, ő meg közölte, hogy mindenki tippeljen, aztán levette, és megszámoltuk (!!!) ráadásul úgy, hogy Wenjun beleírt egy számot mindegyik koronába. Na tippeljetek, hány korona van rajta?

Illetve az is kiderült még, hogy Lars Håkan valóban a Mikulás, ez a kép a bizonyíték:

És ami még nagyon fontos, hogy nekem meg teljesült egy nagyon nagy és régi álmom, ugyanis minden svéd kertben van bazitrambulin, és én annyira, de annyira akartam ugrálni egyen, és most végre teljesült, mert itt is volt! (csak Nicolas nem tud éles képet csinálni)

Az álmok előbb-utóbb úgyis valóra válnak :)

2010. augusztus 16., hétfő

» Jön az ősz

2010. 08. 16. 14:35 | bepötyögte: Etike | 1 komment

Jó, ezt pont most nem érzem, ahogy ülök itt az ablakban, és a lábamat sütögeti megfele a nap, de egyébként itt van már a sarkon.

Plö ma reggel, kapcsolom be a gépem, és van ilyen vedör csennöl programom, ami kiírta, hogy 9 fok van. Mondom hülye vagy, hát ragyog a nap. Kimegyek a teraszra és tényleg, rohadt hideg van.

A teremben meg végig az volt mindig is, szóval ma kiültünk az ebédlőnek a verandájára vagy mire, és amíg sütött a nap, jó volt. Vándoroltunk asztalról asztalra a nap után, mert ha nem süt rád, tényleg bzzzzz.

Megkezdődött hivatalosan is az utolsó hetem...

2010. augusztus 15., vasárnap

» Hogy lássatok engem is

2010. 08. 15. 22:35 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Tudjátok milyen nehéz a napot egyensúlyozni a fejemen? Pláne ilyen korán reggel.

» Most jöttem egy filmből

2010. 08. 15. 22:08 | bepötyögte: Etike | 2 komment

De abból a nyálas, amerikai, csöpögős, áilyenúgysemlétezik tájról.

Szóval, szombaton utánuk mentem, azaz az aznapi két buszból felültem az egyikre, a későbbire, ami már fél négyre Köpmanholmen kies vidékére pöfögött be, pedig a hajó csak 17.45-kor ment, well done, menetrendtervezők. Na sebaj, annyira nem is kies, van kis étterem, meg sok autó, aki ott parkol, mikor a gazdija elmegy szigetekre csámborogni. Szóval nem izgattam magam túl, mert Wenjun mondta, hogy a hatalmas túrájuk után ők is akkortájt majd odaérnek. Ők egyébként pénteken öt felé indultak rohamléptekben, egy turistaházban aludtak, ilyen mindenkinek nyitott, elmondásuk szerint főzőlappal, ággyal, matraccal, csak víz meg villany nincs, aztán kényelmesen lesétálnak Köpmanholmenbe, és majd találkozunk.

Könyvet nem is vittem, még összekoszolom, egy rejtvényújság (egy januári Füles :) és a zeném volt velem. Ültem, rejtvényt fejtettem, és fejtettem és fejtettem és fejtettem, és négy óra, fél öt, öt, na akkor már felhívtam őket. Ó, negyed óra. Mondom jó. 17.25, mondom miajóég, ó, már látják a kikötőt. Vegyek jegyet? Vegyek. A hajó is bent áll már, de továbbra is sehol senki, 17.35, most már ideges vagyok, le is állok a hajóssráccal beszélgetni, mi a szitu. 17.40 tájban belohol Wenjun, levágja a táskáját, és visszarohan. Ann-Kathrin is előkerül 17.43 körül, Nicolas sehol, nála a nagytáska, benne a sátor meg minden, eléjük rohanok, mert ugye én nem vagyok fáradt, végül is két és fél órát ültem, de nem látom őket sehol, aztán megjelennek, elveszem a táskát, rohanunk, és asszem 17.50 után el is indul velünk a hajó. Huh.

A banda koszos, telecsípett, fáradt, alig állnak a lábukon. Úgy volt, vásárolnak is, de erre persze már nem volt idő, én hoztam egy kicsi darabka húst (előrepácolt-grilleznivaló, akkora, mint két nagytányér), meg gyümölcsöt, meg magyar paprikát :)

Megérkezünk a szigetre, Trysundára, ami már rögtön látszódik, hogy nem valódi, ilyesmi:

Mindenki látja ugye, hogy itt hajógarázsok vannak csatlakoztatva a házakhoz, ide kocsi nem is kell, ennyi az egész falucska, mármint a tényleg lakóhely a szigeten. Azt, hogy itt valakik állandó jelleggel laknak-e, vagy csak hétvégi-nyári jelleggel, nem tudom. A helyi kicsibolt már zárva volt, pedig a megfáradt utazók mindenáron chipset akartak szerezni, és épp valami falusi zenebanzáj volt, és a boltból jött ki néni, egy tálca valamivel, és bekönyörögték magukat, és kaptak chipset. Meg útmutatást, miszerint kempingezni Björnvikenben kell, menjünk el a kiskápolna mellett, és kövessük a nyilat. Björnviken eleve jó ómen, igaz-e, mivel azt jelenti, Medve-öböl. De medvék nem voltak. Szóval sétálunk az 1 km-nek kitáblázott úton, közben elhaladunk a temető mellett, amiben 10-15 sír lehet, és kiérünk egy félköríves, csodás, elhagyatott, homokos tengerpartra. (Ez ma délelőtti kép itt). Ott rögtön tábort is verünk, felállítjuk a sátrat a tengerparti homokban, felfedezzük a kis "wind-sheltert" (hogy van ez szépen magyarul?), ahol grillező van kéménykével, a teljesen kulturált budit, szóval nem is értem, minek költünk egyáltalán házakra meg lakásokra, mikor ott az ingyenkonyha, ingyenwc, és az ingyentenger fürdőszobának.

A húst grillezzük, meg eszünk hozzá parázsban sült krumplit, azt, amelyik nem égett szénné :) Meg Wenjunnek voltak még maradék csirkeszárnyai, azt. Miközben eszünk, leszakad a mennydörgős mennykő, de ezt már sejtettük az érkező felhőkről, és féltünk is tőle, pedig csak viharistennő tombolt, lásd kép. Rövid ideig esett, de intenzíven, minden elázik, aggódunk is a parton magányoskodó sátrunkért. Valamikor fél 11 felé elvonultunk aztán aludni, a sátornak nem lett semmi baja, ellenben Nicolas borult a ki a fáradságtól, hogy nemférünkbenégyen, pedig akkor még csak ő meg én ültem bent a sátorban, én is csak félig, és hiába győzködtem, hogy legalább azt várj meg, amíg mindenki bemegy, de nem, közölte, ő a grillházban alszik, és elvonult nagy dérrel-dúrral. Mi meg csajestét tartottunk hárman, vihogtunk jó sokáig, aztán alvás, legalábbis próbálkozás, nem túl kényelmes ám a tengerparti homok, hiába tűnik annak. Hajnalban felkeltünk napfelkeltét nézni, és hiába kerestük Nicolast, nem volt ott, végül észrevettük, ahogy ott hernyóskodik a hálózsákjában a homokban, de nem volt túl aktív. A napfelkelte szép volt, utána visszaaludtunk, és én nagyon jól aludtam, bár hallottam, hogy közben feltámadt a szél, meg hogy néha pofánver a ponyva (meg egyszer Wenjun), de a szél beleillett az álmomba. Aztán kelés 9 körül, és kisétáltunk Viviane és most az időközben beszerzett barátja elé. Nicolas pedig kapott pár szúnyogcsípést a hisztiért cserébe, így nézett ki reggelre a szerencsétlen:

Vivianék rengeteg kaját hoztak, mert Wenjun nagy cselesen azt állította, hogy nincs már semmink, és Viviane szeret anyáskodni, szóval hoztak egy hűtőtáska italt, húst, kolbászt, kiflit, nyamm.

Amíg a tüzet készítették, Ann-Kathrin és én felmásztunk egy sziklára körülnézni, varázslatos volt, ülsz a semmi szélén, arcodba csap az isteni finom hideg levegő, áh, úgyse lehet leírni. Mire visszaértünk már készült a kaja, ettünk, aztán kifeküdtünk a homokba, abba az álnok homokba, ami mindenhol ott van, mindenhol szúr, és különben is, én szívemből utálok napozni, szóval feküdtem ott egy kicsit míg a többiek elaludtak, aztán Ann-Kathrinnal megpróbáltunk fürdeni (HIDEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEG), végül visszamentem az árnyékba a maradék rejtvényem megfejteni, csak közben észrevettem, hogy a jólelkűen odaadományozott megfejtett rejtvényoldalakon kívül ezek elégették a másik felét is, de gond egy szál se, maradt így is bőven fejtenivaló.

Aztán felpakoltunk négy felé, ki a komphoz, és vissza Köpmanholmenbe, ahol szabálytalankodtunk egy kicsit, mert négyen ültünk az autó hátsó ülésére, de csak egyszer bujkáltam rendőrtől, hihihi. Aztán úgy döntöttünk, meggrillezzük a maradék kolbászt (3 grillezés 24 órán belül, tudunk ám élni).

Igenám, csak közben beütött a katasztrófa, hogy Ann-Kathrin elment zuhanyozni, közben a szobaajtaja önálló életre kelt és bezárta magát, benne a kulccsal és mindennel, persze vasárnap van, és közölték az ügyeletes szervízfelelősök, hogy 400 koronáért nyitják ki, de aztán valami hihetetlen telefonláncolat vette kezdetét, én hívtam az iskolaigazgatót, ő az övikshemes cukinénit, aki engem, aztán a biztonsági szolgálatot, végül elintézték vasárnap este 7 és 8 között egy órán belül, hogy kijön a szervíz és ingyen kinyitja, mert végülis ez nem a kulcselhagyás esete.

Megettük a maradék kolbászt, és most mindjárt elájulok az álmosságtól, komolyan, sátraztam egy elhagyatott tengerparton, nézegessetek még képeket itt.

2010. augusztus 14., szombat

» Az lesz, hogy

2010. 08. 14. 9:55 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Minden bizonnyal legalábbis. Szóval tegnap elment mindenki erdőben vágtázni (a túrázás szót használták, de megrakták magukat, mint a málhás szamár, és rohantak, merhogy késő van, jaj. Ebből én úgy gondoltam, hogy kimaradok, helyette kitakarítottam itthon mindent (fogalmam sincs, miért).

Ma viszont ha minden igaz, lebuszozom utánuk a kikötőbe (fél óra), és elmegyek velük komppal a kisszigetre, ott meg sátrazunk, fürdünk, grillezünk. Szóval aljas módon kiválogatom a kellemes részét a dolgoknak.

Persze ez még korántsem biztos, olyan fülledt most a levegő, mint legutóbb Nápolyban volt, a papírgyárszag belengi megint az egész várost (elég kellemetlen szag, de fog azért hiányozni) és ha ebből leszakad a mennydörgős mennykő, tánmégsem megyek utánuk.

Na meglássuk.

Közkívánatra indítottam augusztusi fényképeket, rengeteg újdonság nincs benne, nem fotózok annyit most. Nincs semmi különleges, úgy mint fél méter hó.

2010. augusztus 12., csütörtök

» Boldog boldog!

2010. 08. 12. 7:48 | bepötyögte: Etike | 3 komment

Tegnap délután épp nem esett az eső, úgyhogy kimentem a ház mögé az erdőbe (igen, csak úgy), és ezt láttam, meg ezt szedtem.

Boldog névnapot, Anyucka!

Meg persze Neked is boldog névnapot, Clarisssa! Remélem, szereted az áfonyát! :)

2010. augusztus 10., kedd

» Csak hogy fokozzam a képek szolgáltatta élvezetet, ha már írni nincs miről

2010. 08. 10. 22:35 | bepötyögte: Etike | 1 komment

Senkit se tévesszen meg a napfény, a kép szombaton készült.

2010. augusztus 9., hétfő

» Fokozatok

2010. 08. 09. 17:03 | bepötyögte: Etike | 5 komment

Először csak szürke az ég.

Aztán pötyörög.

Aztán még szürkébb, sötét van, fázunk a teremben és lámpával is sötét van, mint egy októberi estén.

Aztán csak permetez, mint az angoloknál.

Aztán nekiáll vízszintesen esni, mert fúj a szél.

Most meg ömlik. De nem mintha dézsából öntenék. A dézsából nem lehet ilyen sebességgel és ilyen mennyiséget önteni.

2010. augusztus 8., vasárnap

» A lényeg

2010. 08. 08. 19:52 | bepötyögte: Etike | 6 komment

Surströmming hozzávalók:só, víz, szeretet

» Rohadt heringről és más démonokról

2010. 08. 08. 11:23 | bepötyögte: Etike | 8 komment

Becsszóra élek, csak annyira nem történik semmi, ami meg történik, úgymint svédet tanítok a nőnek, arról jobb nem beszélni, mert csak csúnyákat írnék, és ami nem szép, azt felejtsük is el, nehogy már majd egyszer visszaolvasom, és nem csak szép dolgok vannak itt :)

Viszont, tegnap végre program volt, szóval íme a beszámoló. Tegnap ugyanis úgy döntöttünk, elzarándokolunk a Mikuláshoz/Dumbledore-hoz (náluk töltöttük a Midsommart ugyebár), de nem ám a normális úton, amin egyszer Nicolas-val jártunk Själevad felé (mert egy kicsit azon túl laknak), hanem a túraúton, ahol már szintén jártam egyszer Nicolas-val (úgy látszik, mindenhol jártunk), viszont ugye nem körbemenni, hanem tovább folytatni az utat.

Eredmények:

- vörösre leégés

- most mozogni képtelenség, pedig én meg voltam róla győződve, hogy ha heti négyszer edzek, futok, ugrálok, mit nekem egy kis kirándulás.

Nade a részletek.

Reggel kilenckor indultunk, bevetettük magunkat a dzsungelbe. Olyan 3-4 órás az út, mondta Wenjun, szóval úgy is készültem. Mindenkinél volt egy kicsi ebédnekvaló, úgyis majd kapunk fikát is valahol, szóval mentünk. Én meg nem tudom, miért, de egyre fáradtam, Wenjun kétszer eltévedt, a vizem is elfogyott, és már 5-6 órája mentünk 3-4 helyett és akkor kicsit kiborultam, bevallom férfiasan, nagyon szomjas voltam meg minden.

Igazából azért szép út volt, rengeteg mindent láttunk, és az egész erdő alja terítve volt áfonyával, szóval megpróbáltam azoknak a segítségével életben maradni.

De miket is láttunk?

Láttunk vízililomot, picike hangyabolyt, meg mindenféle egyéb szépségeket. Amikor végre a szomjhalál szélén kijutottunk az erdőből, ott találtunk egy szép házat (mert itt csak úgy snasz módon a házak végében indulnak az erdők és a hegyek) és egy idős nénit, aki elismerését fejezte ki, hogy idáig sétáltunk, és bár 3 vadidegen, nem is svéd emberke voltunk, aki épp az erdőből szabadult, leültetett a verandára, adott házi készítésű szörpöt meg kekszet, illetve volt vendégkönyve is, azt is körbeadta.

Onnan már csak 10 perc volt Dumbledore háza.

Megérkeztünk, fáradtan, lefürödhettünk slaggal (én csak lábat áztattam, szintúgy a tóban, ahol a vízililom volt. Annál a tónál egyébként két család piknikezett, és valamiért az összes kisgyerek körémgyűlt, és beszélgettünk egy jót kígyókról, békákról, és hogy nem vicces, hogy azt mondom, hogy a Nicolas nem tud svédül, pedig tényleg nem tud. Az öt éves kislány csodálatos kiejtéssel elszámolt 10-ig angolul, illetve azt is mondta, hogy "More milk please".)

Szóval visszatérve, előre fel voltunk készítve, hogy augusztus van, surströmming időszak, azaz azt fogunk enni. A surströmming, az kéremszépen rohadt hering, így néz ki kibontás előtt, és kibontás után:

Igen, ennek csak a feje van levágva, egyébként belsőszervestül-mindenestül ott bűzölög a dobozban. Büdös, bár nem annyira, mint amire fel voltam készülve, de annyira pont, hogy a környék összes legye körénk települt, pontosabban a halra.

Aztán elméleti oktatást kaptunk, hogy kell az ilyesmit enni. Először is surströmming dalt kell énekelni, énekeltünk is. Aztán felvágni keresztbe, felfordítani, lekaparni a húst a bőrről. A másik felénél lefogni a csontot, szintén lekaparni, ha mázlid van, kislány volt a halacska, és akkor tele van kaviárral. Utána fogni egy tunnbrödöt, azaz azt a lapos kenyeret, megkenni vajjal, rá lilahagyma, paradicsom, főtt krumpli (nyílt tűzön volt főzve a speciális eljárást igénylő "mandulakrumpli" ami szerintem ugyanaz, mint otthon a kiflikrumpli), aztán rá a hal, és a gräddfil, ami se nem tejszín,se nem tejföl, se nem aludttej, valami ezek között. Összehajtogatni és enni! Hozzá tejet inni.

Rettenetes volt. Én csak egy halat tettem bele, de így is nem ízlett, Nicolas majdnem elájult, Wenjun már nem először ette, szóval beletörődötten falatozott, időnként megszólalt, hogy "Éhes vagyok, hús nem lesz?"

Így kell a halat pucolni, tessék. Mikulás bácsi vagy 5-6 darabot beletett a kajájába, és nagyon jóízűen ette.

Aztán evés után pihentünk, és később mindenféle fejtörővel szórakoztattuk egymást. Este 10 körül fuvarozott haza minket a másik házaspár, Annica és Bertil. A Mikulás most egyedül volt, mert a felesége meg a gyerekek nagymamáznak még északabbon.

Éccaka egyébként surströmminggel álmodtam, nem tudom pontosan, hogy mit, de jáj.

Szóval, mindenkinek hasonló jóétvágyat kívánok, mint itt van Mikulásbácsinak, ni:

2010. augusztus 2., hétfő

» Mert mindig van jó is

2010. 08. 02. 22:04 | bepötyögte: Etike | 3 komment

Hagyjuk a mai nap rémséges eseményeit, a lényeg az, hogy borzasztó volt ma a dolgozóban, hadd ne részletezzem, mert újfent kibukok.

Viszont fókuszáljunk arra, hogy 2 kört lefutottam egyben, igaz lassan, de megállás nélkül, és még SOHA ÉLETEMBEN, de az iskolában se volt olyan, hogy ne álljak meg közben, szóval wow.

Illetve Nicolas szerint: "You are super good at situps!"

Magához viszonyított, de engem felülésben bárkihez viszonyítani, és abból pozitívan kijönni... *vállveregeti magát*

2010. július 30., péntek

» Sok semmiség

2010. 07. 30. 17:53 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Igazán most nem olyan izgalmas itt az élet, mint mikor iskolába jártam (ó, azok a büdös kölykök), szóval nincs túl sok mindenről beszámolni.

Az időjárás is uncsi, október végi, szürke, szakad az eső, éjjel kétszer is felkeltem rá, olyan erősen, pedig itt még tetőablak sincsen.

Szóval dokinéni, aki késik, megint nem tanul, heti négyszer torna (kétszer a nagy közös, kétszer a magánakció ezekkel a rabszolgahajcsárokkal). A tegnapi egyébként nagyon vicces volt, dörgött az ég és villámlott, fekete felhő az égen (gomolyog csendben az odúnál...), de azért kimentünk, és a visszaérkezésünk után öt perccel szakadt le a mennydörgős mennykő. Szeretem a nagy zuhékat :)

2010. július 28., szerda

» Hosszunak

2010. 07. 28. 23:35 | bepötyögte: Etike | 1 komment

Most készült a kép. Kicsit be is van borulva, de ilyen.

2010. július 27., kedd

» Dolgos hétköznapok

2010. 07. 27. 17:04 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Lusta hétvége után újra hétköznapok. A vasárnapi Viviane-nél teázásból este 11-ig ágyon döglés és három film megnézése lett. Viviane-nek szép nagy ágya van, akkora, hogy négyen elférünk rajta egymás mellett, szóval menő volt :)

Hétfőn aztán hajnali kelés, háromnegyed 7 felé, jó, nincs annyira korán, meg szokni kell, hátha lesz munkám, nade rég nem keltem így. A dokinéni az éjszakai buszon tapasztaltakhoz képest (nem tudott válaszolni a kérdésre, hogy hogy hívják) egészen jól telt az óra, tegnap is, ma is, és igazán büszke vagyok rá, hogy hat órás sessionöket tök jól meg tudok tervezni, jut is, marad is, de amit főleg akarok, az mindig pontosan belefér.

Aztán tegnap este csatlakoztam Wenjun és Nicolas magánedzéséhez. Nicolas teljesen átvette Wenjun stílusát, idézem: "STOP LYING ON THE FLOOR! Pushups! Now! Lower your body! One! Two!" esetleg "STOP SITTING! Get down on your back! Situps!" Jézusmária. Az elején az öt kör futás volt mondjuk az amire úgy mondtam, hogy nem, mert sose futok, és azt nem lehet csak így, és végül egy és fél lett belőle. Ugróköteleztünk is, az viszont tök jól megy :)

Szóval utána nem éreztem semmit, egy óra múlva úgy éreztem, hogy a székről többé fel nem állok, aztán lefeküdtem, és igyekeztem mozdulatlanul feküdni, mert őrület. Azt hittem, a reggel lesz halálos, de azt is túléltem, viszont most megint rossz. Kutyaharapást szőrével, nemsoká indulunk gympázni!

2010. július 25., vasárnap

» Lusta hétvége

2010. 07. 25. 13:50 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Azt hiszem, lassan sikerül kialudnom az éjszakai busz fáradalmait (nem, nem árulom el, ma hánykor keltem).

Nem igazán történik semmi, pénteken az Övikshemi kiruccanás és csipogóbeszerzés után aludni volt kedvem, de nem, mert megígértem, hogy igazi magyar vacsit főzök, úgyhogy neki is láttam. Sertéspörkölt volt galuskával, először próbáltam galuskát csinálni, és sikerült! :)

A vacsora alatt elég hullák voltunk, de aztán bevonultunk a szobámba zenét hallgatni, üvöltve énekelni és táncolni, és a vége az lett, hogy lementünk partizni az O'Learys kocsmába, ahol nyolcvanas évek zenéje ment, én nagyon élveztem, Nicolas kevésbé, dehát én "almost 30" vagyok szerinte, szóval nekem élvezni is kell. Végül viszonylag hamar visszajöttünk.

Tegnap olvasgattam, filmet néztem egyedül, filmet néztem Nicolas-val, kötögettem as usual.

Illetve este 10-kor realizáltam, hogy szent egek, nincs napi képem, kinéztem az ablakon, és ott volt a napi kép. Ilyen volt körbe az ég, csupa rózsaszín.

Hát wow.

Ma meg 11 fok van és szakadó eső, ez a picike megfázásomnak nemigazán tesz jót asziszem.

Most viszont megyek, Vivane délután kettő órai angol teázásra hívott minket :)

Svéd kalandok