2010. április 29., csütörtök
- » A következő rész tartalmából
- 2010. 04. 29. 0:25 | bepötyögte: Etike | 5 komment
Hősnőnk, Etike, egy kellemes este után bepakol és másnap útra indul meghódítani a svéd székes-asztalos fővárost immáron legalább harmadízben, felfegyverezve francia csatlósával. A két szereplő egy HAJÓRA foglalt magának szállást, és izgatottan várják az utat. Mindeközben körülvéve Övik sok ismerős mellékszereplőjével, nyilván rengeteg kalandos-izgalmas-mulatságos viszontagságon keresztül jutnak vissza vasárnap Saspáncélöböl* ölelő karjaiba.
Maradjanak velünk, a reklám után folytatjuk!
* Ha még nem mondtam volna, Örnsköldsvik ezt jelenti lefordítva.
2010. április 28., szerda
- » Hát kéremszépen
- 2010. 04. 28. 13:52 | bepötyögte: Etike | 4 komment
Tegnap megsütöttem életem első kanelbulléjét, azaz a fahéjas csiguszt, aminek a nemzeti napján itten volt az Apukám, biztos emlékszik, hogy ettünk olyat, ízlett neki.
Aztán az a nagy harci helyzet, hogy holnap nagy kalandra készülök! Kocsiba ülök 3 másik emberrel (ezúttal nem az én kocsim, nem én vezetek, bár háthahátha kicsit) és leautózunk Stockholmba, és ott töltöm ezt a hosszúhétvégét. Jupíííííííííííí.
Merthogy hosszú hétvége lesz. Pénteken duplaünnep, egyrészt Valborg, azaz Walpurgis, ami ünnep a tavasz KÖZELEDTÉNEK (???) tiszteletére, másrészt a királynak van a születésnapja, Isten éltesse sokáig. És mivel a brazil lány valahogy lemegy, Laja lerepül, Diana két barátnője meg Nicolas kocsival mennek valami érdekes oknál fogva, szóval mindenki elmegy, és én már itt szomorkodtam, hogy elárvulok, erre kiderül, hogy Diana nem tud menni, így van egy plusz hely, így menjek én is, és hát miértisne mennék? Holnap délután indulunk, jupíííííííííííí még egyszer.
Szóval blogbejegyzést ne várjatok nagyon, de ígérem, életben maradok, aztán beszámolok össze meg vissza.
2010. április 26., hétfő
- » Hétvégi road tripek
- 2010. 04. 26. 14:21 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek
Pénteken a számomra eddig ismeretlen brazil lánynál volt vacsora, a szomszéd épületben, nagyon kedves lány, és nagyon finomakat csinált. A tradicionális, mindennapos babot-rizst, meg húsgombócokat és zöldséget. Utána kártyáztunk, mert bár Nicolas-nak és nekem lett volna kedvünk partizni-kocsmázni menni, a többieknek nem volt. Így kiegyeztünk a szombat estében.
Szombaton mikor kivakartam magam az ágyból, 11 körül elindultam Nicolas-val autózni (kaptam kölcsön a doktornénitől), először a közeli nemzeti parkba mentünk, de az teljesen be volt havazva még. Mondjuk a hó keményre volt fagyva, azaz ilyen 30-40 centis hógerincen lehetett sétálni az ösvény helyett, de nem kifejezetten ilyen viszonyokhoz öltözködtünk, szóval mentünk tovább körbe-karikába, megálltunk néhány szép helyen (tessék albumot nézni), fetrengtünk a fűben és élveztük a napot, meg majdnem éhen haltunk, mert sehol semmi nem volt nyitva.
Aztán este elmentünk bulizni, és megint senki nem jött velünk, nem is maradtunk sokat.
Vasárnap reggel 8.30-kor négyen indultunk útnak, Wenjun, Nicolas meg egy Torbjörn nevű srác, aki a múltkor csatlakozott hozzánk pénteki vacsorán, ő interjúvolta meg Wenjunt az újságnak. (akinek nem jön össze a matek, én voltam a negyedik :).
Először leautóztunk egészen a Höga Kusten Bro-hoz, ami egy híd, és nagyon szeretem, ott ültünk egy kicsit, aztán tovább a Mannaminnéhez, ott voltam ősszel a barátnőmmel, amikor itt volt. Ott is összevissza néztük magunkat, aztán már az éhhalál szélén álltunk, mikor eljutottunk Bönhamnba, a kedvenc kicsi városomba, és ott grilleztünk kolbászt, volt krumplisali tőlem, hagymapite Nicolastól, linzer megint csak tőlem, gyümölcs Wenjuntől, nagyon jó volt!
Hazafelé már mindenki hullafáradt volt, Torbjörn és Wenjun el is aludt hátul, Nicolas küzdött, de szerintem nyitott szemmel aludt, és most végre megértettem az Édesapám, mikor kiakad, hogy mindenki elalszik és csak ő van ébren, ha vezet sokat.
Wenjun egy barátnője, aki egy családanya, mondta, hogy hazafelé térjünk be hozzá fikára, és az meg még extra jó volt. Kaptunk teát-kávét, szendvicset, sütit, mindenféléről beszélgettünk, aztán hazajött az élettársa, meg annak egy barátja, aki Mikulásnak néz ki, de állítólag a beceneve Dumbledore, és mivel nagydarab, ezért méginkább DoubleDoor. Mindenféléről beszélgettünk sokat, nagyon jó érzés volt, és a svédek tényleg barátságos emberek nagyon, csak ők nehezen nyitnak.
Nyelveket is tanultunk, Nicolas például hibátlan kiejtéssel mondja, hogy "Sárga bögre görbe bögre" én pedig francia szavakat tanultam el tőle :) Meg néhány kínait is tanultunk Wenjuntől.
Ma meg igazi tavasz van, reggel is azt hittem, otthon vagyok, mert mintha fűnyíró hangra ébredtem volna, csak ez gyanús volt, mert egyelőre nemigen van mit nyírni, a tavalyi lapos izé nem igényel különösebb nyírást, aztán rájöttem, hogy a járdán igazi járdai kavicsizélővel szedik össze a kavicsot.
Közben kiégett a lámpám, amit még Marie hozott, mikor beköltöztem, és kicseréltem az izzót, most látom csak, hogy a régi izzóra Hungary van írva. :)
Hazafelé vettem a boltban friss retket, meg epret!!! :)
A nagy hőség egyébként összesen 12 fok, de már ez is olyan meleg itt nekem, hogy a kabátot kézben viszem, elég a póló-pulóver, teljesen akklimatizálódtam.
- » Meglepetés a norai templomkertből
- 2010. 04. 26. 12:58 | bepötyögte: Etike | 1 komment
2010. április 22., csütörtök
- » Mozgás!
- 2010. 04. 22. 21:19 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek
Meséltem már, hogy kontrafékes a biciklim? :)
Meg meséltem már a kavicsautókról? Merthogy itt van olyan is. Télen itt homokkal meg kaviccsal szórják be az utakat, és most, hogy elolvadt a hó, minden ott maradt halomban, és akkor jön a kavicsautó és felszívja és nyilván elraktározza jövő télre.
A mozgás meg...legyalogoltam a konditerembe (fél óra) végigcsináltam a gyakorlatsort (másfélóra), beidőzítettem, hogy elcsípjek egy buszt fel a meredeken, kimegyek, finom levegő, menjünk gyalog (fél óra).
Ki ez nő?
- » Sirályos mindennapok
- 2010. 04. 22. 9:43 | bepötyögte: Etike | 3 komment
Ezt egészen szó szerint értem, mióta visszajöttem és tavasz lett, azóta sirályok is vannak, fel-alá repkednek (ld. tegnapi kép) és vijjognak. Nagyon szeretem őket, bár a sirályvijjogásos reggeleken mindig arra számítok, hogy kinyitom az ablakot valami fülledt, 25-30 fokra, pálmafákra és homokos tengerpartra, dehát ez van, 8 fok, nyírfák és befagyott tenger, de így is jó, nagyon szeretem.
A bicikli meg én nagyon jó haverok lettünk, 5 perc alatt le tudok száguldozni az iskolába, ez legalább 10 perc továbbalvást jelent reggelenként.
Meg azt is, hogy az időmérő bácsimat mostanában már a sportcsarnok sarka helyett a kis erdei út tetején hagyom le, sőt, ma már olyan későn indultam (de mégsem késtem el, hah!) hogy már egész a coop parkolóba felért a szentem. Nagyon édes bácsi, normál esetben ha nem a lejtőn söprök el mellette, szóba is szoktunk elegyedni.
A napok egyre hosszabbak, mikor felkelek 7-kor már rég világos van, meg este kilenc után lesz csak igazán sötét.
Az iskolát élvezem, nagyon szeretek bent lenni, órát tervezgetni. Tegnap is fél 10-kor már végezhettem volna, de inkább itt ücsörögtem, órát terveztem, rendet pakoltam, fénymásoltam, és Marie meg is lepődött, mikor ott talált a fikán, hogy dehát én nem-e leléptem-e.
A fikán meg kipakoltam az ajándékba hozott Macskanyelvet, nagyon ízlett mindenkinek, bár néhányan furán néztek, mikor lefordítottam nekik, hogy ez biz macskanyelv.
Heti kétszer járok svédórát tartani, lett két szabad délutánom, amit majd fordíthatok biciklizésre meg edzésre, sokat mosolygok és élvezek minden itt töltött percet.
Nagyon kellemes mostanában az élet.
2010. április 19., hétfő
- » Boldog viharnapot!
- 2010. 04. 19. 20:12 | bepötyögte: Etike | 2 komment
Legalábbis a Micimackóban ezt mondogatták egymásnak a nagyon szeles napon, és ma nagyon szeles nap volt. Gyönyörűen sütött a nap, de a széltől hűvös lett.
Ma felavattam a bicikém is, száguldoztunk el az iskolába, aztán le a városba, aztán hogy ne tűnjek azért annyira sportosnak, feltoltam a nagymeredeken, aztán visszaszáguldoztunk haza.
Na de mi történt közben. Reggel elég erős iskolaundorral ébredtem,
(Mint a vicc:
- Kelj fel, fiam, iskola van!
- De nem akarok! A gyerekek is utálnak, a tanárok is utálnak...
- De akkor is te vagy az igazgató!)
aztán legyőztem és beszáguldottunk az iskolába, voltam ötödikesekkel, és órát terveztem sokat, ami itthon nem megy, úgy látszik a benti környezet inspirálólag hat rám.
Utána lebicikliztem a városba, vettem egy tök jó sálat, mást is akartam, de elegem van a konfekcióméretekből, elmentem a személyi edzővel az utolsó sessionre, kaptam még egy halom feladatot, de ma nagyon minimálisat dolgoztam, mert a derékbeakadásom éppen múlóban van, aztán kifizettem a lakbért, feltoltam a biciklit az orvosnénihez, és a teraszán napfürdőzve-sütkérezve beszélgettünk svédül, tök sokat fejlődött, biztos jót tett neki, hogy már beengedték a rendelőbe nézelődni-dolgozgatni-segédkezni. Mostantól csak heti kétszer járok hozzá, lesz végre kis szusszanásnyi időm.
Aztán hazajöttem, ettem meg filmeztem, negyed kilenckor kimentem Wenjunnel sétálni, mert feltétlen virágot akart találni. Én találtam is, mégpedig ezt, az első virág amit így a "vadonban" először látok itt Övikben.
Mindeközben a svéd sajtó a magyarokról cikkezik, és most amit itt leírok, teljesen neutrálisan, mindenféle meggyőződés nélkül írom, pusztán elmesélem, hogy lát minket Svédország.
"Magyarország útja a gyűlölet felé" a cikk címe, és a választásokról írnak, hogy Magyarország egy különleges ország lett Európában, ahol a jobboldal ennyi szavazatot kapott, és hogy nemzeti politika lesz a zsidók és romák ellenes magatartás. A Fideszt mint "kaméleonpártot" emlegeti, mondván kell nekik a segítség, és mindegy, hogy kitől kapják, jelen esetben valószínűleg a Jobbiktól, de nekik úgyis mindegy, hisz kaméleonok. Meg szidják kicsit Viktort. Valamint azzal zár, hogy (ezt szó szerint fordítom) "Enyhén szólva is kívánatos lenne, hogy az emberek Magyarországon kívül és belül is belátnák, milyen veszélyeket rejt a Jobbik, és nem is csak a magyar társadalom bizonyos részeire, hanem az egész országra, igen, az egész régióra".
Mondom, én nem gondolok semmit, csak gondoltam érdekes ezt is tudni, ha valaki esetleg kíváncsi rá.
2010. április 18., vasárnap
- » Kirándulás Själevadba
- 2010. 04. 18. 19:17 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek
Merthogy még régen rájöttünk Nicolas-val, hogy mind a ketten nagyon szeretünk sétálni-kirándulni, ennek örömére sétáltuk körül a tavat a múltkor, és kinéztük, hogy mikor visszajövök otthonról, elmegyünk Själevadba, ami jó messze van, de megérte, mert szép volt. A fényképalbumban találhattok rá dokumentációt.
Déltájban indultunk, és két-két és fél óra alatt értünk oda, megnéztük a templomot, ültünk a játszótéren meg a buszmegállóban és muffint ettünk, amit Nicolas sütött, és állagra nem lett a legkiválóbb (szerinte, nekem mindegy, süti süti), de ízre nagyon finom volt.
Részt vettünk 2-3 random 2-3 perces hóesésben, amikor ilyen jó nagy darab havak estek, fagyoskodtunk kicsit, szenvedtem a beakadt derekammal, de úgy döntöttem, akkoris megmozgatom, nem mindegy, hogy ülve fáj vagy sétálva? Naugye.
Hazafelé meg beültünk egy kávézóba a városban inni meg sütizni meg pihenni kicsit.
Szép nap volt, na.
2010. április 17., szombat
- » "Gyorsprogramra állított esőzés" by Panna, azaz egy vihar képei egy óra alatt
- 2010. 04. 17. 16:58 | bepötyögte: Etike | 2 komment
- » Kínai teázás
- 2010. 04. 17. 12:39 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek
Immáron másodszor volt szerencsém a kínai teázáshoz, ami ezekkel a kellékekkel zajlik:
Plusz vannak hozzá minicsészék is, fül nélkül, meg mindenféle pálcikák. Egy bambuszdobozon van az egész, amire lehet vizet folyatni. A kicsi kancsóban van a teafű, arra megy a forróvíz, aztán a kész teát átönti a virágos fehérbe, onnan a kiscsészékbe, a másikon meg lecsöpög a szűrő. Folyamatosan újra tölti, amíg nem szólsz, és a mosogatás annyi, hogy leönti vízzel, megfogja a facsipesszel és körbeforgatja.A végén meg, amikor már az összes így áll, akkor még meglocsolgatja vízzel, mert a teáskannának is lelke van ám, és óvni kell, és vigyázni rá.
A tea nagyon finom, főleg zöldet iszunk, de a múltkor ittunk rózsabimbóból készültet is, az érdekes volt :) Ha sokat ázik, jó erős lesz. Wenjun egyébként megjelent a helyi magazin címlapján, ugyanis elindított egy céget, valami kínai bizniszest, és ettől most híres lett. Mármint a magazin mindig ír az új cégekről, és ennek kapcsán valaki felhívta rá a figyelmet. :)
2010. április 16., péntek
- » Szeretnek
- 2010. 04. 16. 11:12 | bepötyögte: Etike | 1 komment
Már a többség, azért ez mindenkiről nem mondható el. A kicsikről mindenképp. Tegnap meglátott az egyik kicsilány, felkiáltott, hogy Eszter! majd odarohant és vagy két percig ölelt.
Ugyanez a lányka ma is megölelt, nem tudom, van-e hozzá köze a minipilótakeksznek és vaníliás karikának, a lényeg, hogy megölelt. Meg nagyon örült az összes ötödikes nekem, meg ők képeslapot is kaptak tőlem egyébként otthonról.
Az új hajam is mindenkinek tetszik. Nekem is. Végre egy haj, ami mindig jól áll :D
Akikkel kis konfliktusom volt, azok a 9-esek, tegnap Marie helyett mentem be, mert ő máshol volt, de ők akaratos ronda dögök voltak és beszólogattak, és a másik osztályfőnökük beszélt velük, erre ma reggel a legcsöndesebb lány, akivel soha semmi baj, meg most se, ma reggel odaszaladt, megölelt, hogy bocsánat a tegnapért.
Szóval szeretnek.
A vacsora tegnap viszont...itt volt három extra belga, akikből kettő volt már itt comeniusos, mindenki imádta őket, és ők, meg Laja meg én mentünk vacsizni oda, ahova a múltkor, és hozzám kábé senki se szólt, mert őket sztárolta mindenki.
A nemzetközi légi helyzet egyre fokozódik, tényleg nem értem, hogy lehet, hogy ideértem, és nem tipikus Etike-módra Arlandán malmozok. Épp arról beszélgettünk, hogy és még azt hiszi az ember, hogy ő irányít mindent...
No megyek a kicsikkel ebédelni.
2010. április 15., csütörtök
- » Anomáliák
- 2010. 04. 15. 13:38 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek
Hát ugye ittlétem alatt mindenféle időjárási anomáliával találkoztam, és nagy részükre azt mondták a népek, hogy "Ó, dehát ez nem így szokott lenni", így megnyugodtam, hogy csak az én tiszteletemre hülyül meg az időjárás.
Ott volt a novemberi szakadó eső, ami nem normális, akkor hó esik vagy semmi.
A januári -35 fok.
Az akkora hó, hogy az már a svédeknek is sok volt.
Most meg ez itt. Igazából ez nem csak Angliát érinti, hanem egész észak-Svédországot is, itt is leállt kicsit északabbra a légközlekedés, szerencse, hogy tegnap jöttem, meg aszongyák az okosak, ha ez megragad itt felettünk, akkor jönnek nagy hidegek.
Mit is mondhatnék.
Dejó.
2010. április 14., szerda
- » Megérkeztem a tavaszba
- 2010. 04. 14. 23:10 | bepötyögte: Etike | 1 komment
Az otthoni reggeli csúnya borús-esős idő után megérkeztem a svéd tavaszba, nagyon kellemes itt.
De az út. A norwegianem egy kicsit később ért Budapestre, de így is behoztuk magunkat, meg a tetejébe átrepültünk Stockholm felett is, nagyon szép képeket csináltam, itt meg lehet nézni, meg a többit is bátran!
Arlandán megérkeztem, és rájöttem, hogy igazából sose érkeztem meg még Arlandára, és ezért örvendeztem vala. Besétáltam, ki volt írva, hogy 13 perc múlva jön a csomag, hát tényleg annyi volt kábé, alulról jött, bulin nézett ki.
Szépen áttoligáltam magam a kettes terminálról a négyesre, becsekkoltam egy kis automatán, és bőszen dropoffoltam volna a bőröndöm, igenám, de a leányzó szalagja nem ment, szóval meg kellett várni, míg megjön a szervíz, addig levegőztem kicsit. Tavasz volt, 11 fok, sehol egy szem hó, napsütés, svéd beszéd, mi kell még?
Megjavult a szalag, az otthon 20,9-re mért, majd csekinnél 20,8 kilós bőröndöm időközben 19,5 kilósra apadt (???) - én hozzá sem nyúltam. Aztán átmentem a kapun, csipogtam, és gyanús tárgynak nézték a kenyerem és a sonkám, de megnyugodtak, és még csak nem is ettek belőle.
Aztán felmértem a terepet, ettem egy svéd hamburgert, és vártam a gépemet, meg is jött, ilyen volt ni:
Igazi kiállós propellere van nekije, baloldalt szimpaülések, jobboldalt dupla, összesen 50 férőhely, és olyan pici, hogy mire felraktam a táskám a csomagtartóra, ami csak a duplaülések felett van, háromszor vertem be a fejem :)
Lefotóztam az adatait az újságban, így kiderült, hogy 27,3 méter hosszú, 7,7 méter magas, 24,8 méter széles a szárnyánál és maximum 9450 méter magasan tud repülni, 685 km/h-val.
A kicsigép nagyon zúg, és nagyon vicces, több kép is található róla a fenti linknél. Egy órát se tartott az út, érdekes volt látni, ahogy felfelé egyre több lesz a hó. Annak ellenére, hogy ilyen rövid út, kaptunk inni meg sütikét is :)
Örnsköldsvik miniatűr repterén szálltunk le, jártam már kis reptereken, de eleddig ez a legkisebb, amin valaha is voltam. Cuki! Ez az egyetlen kósza repülő tartózkodott ott, amivel én jöttem, aztán ment is rögtön vissza Stockholmba, naponta vagy 4-5 gép szokott járni.
Bebuszoztam 15 perc alatt a házam melletti szállodáig, közben csodálkozva vettem észre, hogy nédemá, süt a nap, és nédemá, alig maradt hó, itt-ott foltokban, de mindenütt olvad, és 8 fok van, és jupííí!
A nappali viszont youth hostellé alakult, itt vannak Laja barátai, remélem, takarít utánuk, mert a konyha is rémes.
Valamint még egy bizonyíték a tavaszra: nemtom lelkendeztem-e már ide, hogy itt nincsenek bogarak. Erre megjövök, kinyitom az ablakot, és hirtelen zümm, itt egy legyecke. (Direkt legyecke és nem legyecske, nem írtam el :)
Wenjun állítólag már virágokat is látott, de hiszem ha látom!
2010. április 13., kedd
- » Csak azért nem írtam,
- 2010. 04. 13. 22:03 | bepötyögte: Etike | 3 komment
mert még mindig itthon vagyok, de jól esik a törődés. :)
Holnap fogok visszareppenni, ráadásul duplán, kipróbálom a Stockholmból egyenest Örnsköldsvikbe repülést, kíváncsi vagyok, milyen lesz :)
Máris programokkal vagyok traktálva, csütörtökön vacsorára vagyok hivatalos valamelyik igazgatóhoz vagy hová, ami azt jelenti, hogy amint hazaérek (hol a haza, már nem is tudom) fel kell hívnom az edzőtermet, mert be voltam jelentve, de akkor az ugrik.
Pénteken meg Wenjun és én fogunk főzni százezer emberre, és ha az idő szép, hétvégén Nicolas-val kirándulunk.
Huh, még leírni is fárasztó :)
2010. április 1., csütörtök
- » :)
- 2010. 04. 01. 10:57 | bepötyögte: Etike | 1 komment
Itt megy el a suli előtt a busz, a kiírása váltakozik:
4 - Centrum/Glad Påsk
azaz Boldog húsvétot :)
