2010. június 27., vasárnap

2010. 06. 27. 20:37 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Szóval az úgy volt, hogy Wenjun barátai, akik közül néhánnyal már találkoztam, főleg felnőtt, meglett emberek (szeretem ezt a kifejezést :)

11-re mentünk ki egy kisebb faluba, valami óvoda jellegű intézmény kertjében tartottak népünnepélyt, mi segédkeztünk, Nicolas, az őrült hajtogató, kiélhette szenvedélyét, ugyanis papírral kellett bevonni az asztalokat. Teljesen meg is bolondult bele, hogy a cellux nem ragad, és fúj a szél, és az a kisgyerek LETÉPTE a celluxot.

Aztán felállították az úgynevezett majstångot, ezt ni, és táncoltak körülötte, pont idén sajnos kimaradt a néptáncos banda, de így is jó volt. Aztán ettünk egy kis fikát, és Nicolas, Wenjun, Wenjun haverja, Jian Liang, és én lesétáltunk egy tóhoz fűben fetrengeni, ezalatt jól le is égtem.

Utána következett a zártabb körű parti, Lars Håkan, alias Santa Claus, alias Dumbledore, alias Doubledoor bácsinál. Tündér egy bácsi. Segédkeztünk kipakolni mindenfélét, kb. 23 ember volt ott, plusz Mollymacska, aki egeret hozott és elropogtatta jóízűen az egészet.

A tradicionális midsommarkaja az újkrumpli, heringfélék, gräddfil, ami se nem tejszín, se nem aludttej, se nem tejföl, valahol a 3 között, sok snidlinggel, meg rengeteg eper, illetve rengeteg snapsz :) Nicolast, aki sose iszik, most jól leitatták, ötpercenként snapszot kapott, persze másféléket, egyre keményebbeket, nem lett rosszul, csak szédült, és egyre hangosabban beszélt :)

Aztán gyorsan telt az este, beszélgettem magyar helyzetről egy bácsival, meg nyelvi kérdésekről a Dumbledore-ral, aztán gitároztak és énekeltünk, nagyon jól éreztem magamat.

Úgy volt, hogy éjfélkor felsétálunk a hegyre, hogy megnézzük, ahogy a nap meg a hold egyszerre van fent az égen, de mivel hol esett, hol nem, és borult volt az idő, ezért úgy döntöttek inkább, hogy grillezünk, szóval éjfél és hajnali kettő között hotdogot ettünk :)

Mikor hazaértem, átnéztem minden bőröndöt, és fél négy körül sikerült elaludnom. Reggel még összepakoltam minden maradékot, kivéve a laptoptöltőt - de a laptopot eltettem - meg a diplomáimat, a másolat nálam van, remélem, az eredetire épp ebben a pár hétben nem lesz szükség.

Tegnap este fél 11-kor landoltam este, és sokkot kaptam a sötétségtől, meg a párás meleg levegőtől, nem az az éles jó levegő, mint kint.

Fura itt, na, de majdcsak visszaszokok.

Mostan ez a blog itt lesz, csak nem írok bele, majd július 23. táján folytatódnak a svéd kalandok, mindenkinek puszi!

2010. június 26., szombat

» Gyorsan: 2010. 06. 26. 2:35 | bepötyögte: Etike | 1 komment; Csodás Midsommarsaftonom volt, beszámoló jön, én is jövök, még ma haza Magyarországra! :); Pontszám:

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

2010. június 23., szerda

» Telnek a napok

2010. 06. 23. 17:34 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Miután kiesküvőztük magunkat szombaton, a vasárnapot Nicolas-val a nappali kanapéján töltöttük, filmek, ételek, sorozatok, fényképezőgép és zene társaságában. Megnézettem vele a kedvenc svéd filmem amit ő tökéletesen kifigurázott (ehhez ért) és ezért én is csak dőltem a röhögéstől, már nem is a filmet néztem, hanem a reakcióit.

Aztán mikor indult el, megint nagyon cserregtek a szarkák (vagy mit csinálnak?) és akkor ott volt lent rókakoma, és nézett minket, akit aztán Nicolas a saját erkélyéről megetetett sonkával. Roppant fotogén róka, és szereti a figyelmet. Nicolas háza alatt lakik.

Közben minden nap 13-15-ig órákat tartok a kórház egyik tárgyalójában a dokinőnek, aki épp nincs a legnagyobb teljesítőképessége csúcsán, remélem augusztusban jobb lesz, különben nem sok hajam marad (értsd: kitépem).

Hétfőn volt a napéjegyenlőség, és nagy világosság, ki is mentünk Lajával fotózni a tóhoz, meg szúnyogokat etetni, mert rájuk is gondolnia kell valakinek, és a svéd szúnyog kedvenc eledele a fejtető, ott megülnek a hajban, és elszopogatják a vért. Ilyen képeket csináltunk, ni. Meg többet is, feltettem a galériába, nem linkelem be, ügyesek vagytok és nagyok, meg tudjátok találni. Fél egy fele értünk haza, aztán mivel világos volt nagyon, nem tudtam aludni, álmos se voltam, háromig fent voltam, utána meg

Tegnap a konyhát sikáltam Lajával, minden szekrényt kívül-belül, hogy ezt miért most, mikor utazunk elfele, és miért nem akkor, amikor megjöttünk, azt nem tudom, de találtunk kőkori leleteket a konyhaszekrények mélyén, ahová eddig be se mertük tenni kezünk-lábunk.

Illetve ma még volt egy remek élményem, írtam végre az IKEÁnak, hogy a pénztárcámmal együtt ellopták az IKEA Family kártyám, micsináljak. Két óra múlva csöng a telefonom, hogy én írtam-e 11.42-kor emilt, csakmert nem az az emilcím van megadva, amivel regisztráltam, óhajtom-e lecserélni. Igen, óhajtom. Akkor köszöni, megrendelte a kártyát, viszonthallásra.

Hű.

2010. június 20., vasárnap

» Ímelám, a legmélyebb hangú hercegnő és a remegő kezű újdonsült herceg

2010. 06. 20. 12:53 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Az újdonsült hercegről még azt el kell mondani, hogy elég rangon aluli a házasság, egy konditerme volt nekije, és ő edzette a hercegnőt, és ez lett belőle.

Hogy sírt, olyan édi volt, ahogy letörölte a könnycseppet :)

2010. június 19., szombat

» 'Cause we're going to the chapel and we're gonna get married

2010. 06. 19. 22:04 | bepötyögte: Etike | 3 komment

Ma nagy napra virradtak a svédek: a koronahercegnő, Victoria esküvőjének napja van.

Daniel Westlinghez ment hozzá, aki most már nem Westling, az esküvővel elveszett a vezetékneve, viszont herceg lett és lovag, és olyan királyi címet kapott, ami egyáltalán nem volt eddig jellemző, hogy valaki, aki férfi és beházasodik a királyi családba, megkapja (valami Őkirályifelsége félét kapott, nem tudom, hogy a pontos fordítás hogy hangzik).

Itt lehet őket megnézni, bár Daniel általában egy batárnagy szemüveget hord.

Össze is gyűltünk négyen, hogy megnézzük az esküvőt. A tévé ma nem is ad mást, reggeltől-estig esküvői programok, de maga a ceremónia fél négykor kezdődött (mi meg több tonna süteménnyel felfegyverkezve néztük).

Szép volt nagyon. Ami már előzőleg kisebb vitát váltott ki, az az volt, hogy a hercegnő az édesapja karján akart a templomba bevonulni, ami ugyan Magyarországon tipikus, de itt nem, így aztán kiegyeztek, hogy félútig mehet apucival, aztán pedig átveszi a vőlegény. Rövid szertartás volt, négy pappal, ebből egy nőivel, és nagyon édes volt a Daniel, ott pityergett megállás nélkül, tényleg nagyon szerethesse a hercegnőjét, pláne hogy cserébe jó sok mindent fel kell adnia, és mivel neje a trónörökös, ezért olyan rettentő sok szerepe és beleszólása nem is igen lesz a dolgokba.

Megpróbáltam lefotózni a tévében őket, de nem lett valami szép. Itt a papa már leadta, és előreügetett. (Ki fognak dobni az országból felségsértésért...)

Aztán egy régi hintón körbehintózták a várost, majd körbe is hajózták a várost, aztán nem tudom, pihentek, a vacsora meg 19.45-kor kezdődött, roppant komplikált beosztással, ugye ilyenkor úgy kell bevonulni, hogy a legalacsonyabb rangútól a legmagasabbig, azaz az ifjú párig, de mivel az összes európai királyi házból, és néhány nem európaiból is képviseltette magát valaki, ugye nehéz dolga lehetett a szervezőnek, mert hogy állítson fel az ember rangsort a királyok között?

A menü pedig...izé...olyan szavak vannak benne, hogy nemigen értem, de megpróbálom lefordítani (az 'izé' egy különleges svéd hozzávaló, nem hozzá nem értésemet tükrözi ;)

Västkusteni tengeri rák nyári trüffellel és trüffelkaviárral, citromban nemesített tonhal virágköntösben (??? nem tuti, csak a köntös :), uborkazselével, valamint hideg zöldborsóleves kalixi kaviárral

Valamiféle-fajta Pisztráng (asszem...) fűszertakaróban, buggyantott fürjtojással, zöldspárgával és gotlandi céklával, valamint csalán- és medvehagymaszósszal

Stenhammari borjú pirított sonkahagymával (aszongya krisp, szóval ropogjon), a krumpligratäng (erre van valami magyar szó, csak nemtom mi) allerumi sajttal, paradicsomterrin, kakukkfüves főtt répa káposztában, és tárkonymártás

Epermousse rebarbarával benne, vaníliafagylalt fehércsokiban

Nyamm. Tiszta szerencse, hogy hülyére zabáltam magam Nicolas cupcake-jével.

2010. június 17., csütörtök

» Micsoda erő, micsoda izom

2010. 06. 17. 20:22 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

A vasárnapi kalandnak köszönhetően a sarkam begyulladt, vagy mit csinált, de rémesen fáj néha járni is, node sebaj, ettől még nem esünk ágynak.

Ma bementem a suliba, hogy a maradék hiányzó igazolást és papírt is begyűjtsem a diritől a már amúgy is 20 (!!!) oldalas beszámolónyomtatványhoz (igen, úgy 20 oldal, hogy még nem is írtam rá). Ott aztán munkára fogtak, illetve, én magam ajánlkoztam, hogy segítek, ha kell, és kellett, a kézimunka teremben csomagoltam el bazi szöveteket, mert az egész iskola épp under construction, minden elköltözik, a terem is. Bele is fájdult a hátam.

De jutalomból elmentünk a hokicsarnok éttermébe ebédelni a tanarakkal, nagyon nyamm volt. Marie-t ma láttam utoljára, mármint augusztus előtt, meg sok mást is, fura volt, de még nemigen dolgoztam ezt fel,úgy hiszem, azért nem váltott ki különösebben heves érzelmeket belőlem.

Holnap elvileg nem kellett volna bemennem, de annyi munka van ott a varróteremben, hogy bemegyek segíteni.

Aztán a rettenetesen fájó lábam ellenére (gyógyulj-meg sütidobozokat várok szeretettel) Laja lerángatott egy csodálatos találmányra. Teljesen ingyen van szabadtéri gympa, ami átmenet az aerobic és a nemtommi között, szóval sport, az egyik konditerem szervezi, egy füves placcon a nagy E4-es út mellett, dudál is minden arrajáró, mint az állat, és marha jó volt, bár az első 10 percben azt hittem, mindjárt megpusztulok, de most meg teljesen felfrissültem és kösz jól vagyok (egész nap fagyizom, najó, nem).

2010. június 16., szerda

» Confused

2010. 06. 16. 22:27 | bepötyögte: Etike | 1 komment

Vagy mi, de rájöttem, mitől vagyok megkonfuzálódva. Attól, hogy most fél 11-kor így néz ki a táj

Igen, az ott a naplemente tükröződik a házon, és ettől olyan nagyon sokkal sötétebb nem lesz (sőt világosabb is van, mint a képen látszik), a madarak is nonstop csipognak, csak a nap megy le kábé 3 órára, szóval azért vagyok én fent mindig 1-2-ig mostanában, és zombiskodom napközben.

De most jól lebuktattam, hogy fél 11 van, ha! El is megyek az ágyba egy könyvvel, és időben alszom.

2010. június 14., hétfő

» Tobzódom a grillezésben

2010. 06. 14. 20:23 | bepötyögte: Etike | 3 komment

Ma reggel mentem tanítani a dokinénit, mert délután tanári banzáj volt, és mégpedig mostan a rendelőbe mentem tanítani, hogy ne kelljen neki szegény párának felalá cikáznia, és ott legyen helyben, ha utána orvoskodna. Még egy-két hete megmutatták a termet, hol fogunk tanulni augusztusban.

Merthogy nem is tudom, mondtam-e, hogy visszajövök még augusztusban négy hétre dokinénit tanítani!!!! Mondtam? Nem tudom. Tehát jövő hét végén hazamegyek, otthon leszek három és fél hetet, aztán 4-et megint itt, aztán nem tudni, de még mindig jobb, mint eddig, mert eddig csak azt tudtam, hogy június végéig mi lesz velem, most már tudom, augusztus végéig mi lesz.

Szóval, én viszont sikeresen elfeledtem, hol az a terem, de eligazíttattam magam, le is ültem az ajtó elé, ahol ki volt írva a szoba neve, és vártam...5 percet...10 percet... akkor felhívtam a dokinőt, de otthon maradt a telefonja...negyed órát...akkor felhívtam a főnöknőmet, aki azt mondta, utánanéz, majd mondta, hogy már a terem rég nyitva. Mondom de nem tudok bemenni. Aztán jött egy harmadik nő, aki egy másik ajtón át beengedett, ahol már ott ült a dokinő 20 perce, égőőőő. És a gyerekgyógyászatnál van a terem, cuki babákok csúszdáztak és autóztak körbe, mert egy gyerekek számára kialakított váróteremben itt ilyenek vannak.

Szakadt az eső egész nap, ezért a tanári grillezést eltoltuk későbbre, fél négyre ígérték, hogy értem jönnek. Kicsit késve, de jöttek is, továbbra is esett az eső ugyan, de sebaj. Lementünk Själevadba, és ezt a grillházikót béreltük ki ni, és itt grilleztünk tárcsán vagy hogyhívják csirkehúst és zöldségeket, aztán ezt szószokkal és tejföllel nem pitába, hanem abba a laposizébe tekertük, és ettük, meg volt süti, és nagyon jól elbeszélgettük. A végén pedig ajándékot kaptam, egy dögnehéz-csodaszép mécsestartót és egy dögnehéz-csodaszép Höga Kusten albumot, benne persze elírva a nevem, így az igazi :) A mécsestartót mindenkitől, az albumot az igazgatóktól, és Marie-tól is kaptam egy kovácsoltvas kis medált, levél alakút, azt csak tőle.

Beszélgettünk, eszegettünk, jól éreztük magunkat.

» Dö víkend

2010. 06. 14. 15:13 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Pénteken este "teraszpartit" tartottunk, azaz az a kevés maradék ember, akik vagyunk itt (Laja, Wenjun, Nicolas, Vivanne, én, illetve a hol itt - hol ott új lakótárs, Robert), összegyűltünk saját kajával a teraszon. Pontosabban összedobtuk, Lajával csináltunk mi ketten egy jó tavaszi-nyári friss salátát, ő még kuszkuszt is, Nicolas meg felbuzdulva a norvég úti kaján, sütött pogácsát, és milyen finomat :))) Direkt utánanézett a neten.

Aztán játszottunk homlokraragasztós-kivagyte-ből egy kört, Wenjun, Robert és Laja aludni mentek, Nicolas, Vivanne és én megnéztük a Ratatouille rajzfilmet, amit valamiért én még nem láttam, de nagyon tetszett. Pláne egy echte franciával megnézni a filmet, amiben elhangzik a "Nem akarunk durvák lenni, dehát franciák vagyunk" idézet, és erre még ő is hevesen bólogat, szóval most így sok mindenre magyarázatot kaptam :)

Szombaton heves szélvihar és szakadó eső volt. Úgy terveztük Nicolas-val, hogy filmet nézünk este, az Ausztráliát, el is kezdtük, de aztán fél óra után egyrészt majdnem elaludtunk, másrészt pedig nem is tudtuk követni, hogy ki mit és miért és hova, és hogy most tényleg egy háromórás filmet fogunk-e látni a marhahajtásról, szóval sürgős jelleggel kikapcsoltuk, és megnéztük helyette a TransAmericát, ami egy zseniális film csodás színészi játékkal, a Született feleséges Lynette, azaz Felicity Huffman játszik benne, tényleg eszméletlenül jól.

Vasárnapra pedig túrát terveztünk, mert olyat már rég csináltunk, Nicolas ki is nézett egy helyes kis túrautat, a "Gula leden"-t, azaz a sárga turistajelzéses utat. Volt néhány fa kérdésekkel és válaszokkal az épp aktuális tájról, az egyik az volt, hogy vajon miért sárga út, és a válasz meg, hogy csak azért, mert épp felesleges sárga fémlapjaik voltak, hát ezért.

Az út egyébként fantasztikus volt, az ember nem is hinné, mik vannak elrejtve itt Örnsköldsvikben, először egy csupa sziklás út, aztán kis ösvény, kövek, hegyre fel, hegyre le. Valamint egyik helyen egy ládában egy erdei vendégkönyvet is találtunk, írtunk is bele. A végén lementünk a városba inni egy smoothie-t, mert nagyon megkívántam.

Hála az útnak, ma nemigen tudok mozogni.

Tegnap este pedig Wenjun kínai barbecue-ra hívott meg mindenkit, grilleztünk húst, zöldséget, tintahalat, rákot, kenyeret, krumplit, jó csípősen, nyamm.

Ma meg nem volt iskola, hát jó szomorúságos érzés volt, rögtön már tegnap este...

2010. június 11., péntek

» Évzáró

2010. 06. 11. 15:18 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Az évzárót az Arnäs kyrkában, azaz templomban tartják rendszerint a Höglandskolások, több turnusban.(További képek a szokott helyen).

Reggel 8-kor kezdődött a főévzáró, a 7-9-eseknek, ezen belül különös hangsúllyal ugye a végzősökön. Értem jött valaki, 8-ra mentünk. A templom előtt vártuk be az osztályt, én a 9A-val voltam, lévén az Marie osztálya, aztán bevonultunk.

Volt sok éneklés, kórusban is, meg egyedül is, nagyon szépen énekeltek. Beszélt az igazgató, aki nem tud felöltözni, és igazából a végzősökön kívül senki nem tud felöltözni, furcsállottam is, hogy szülők a templomi évzáróra elengedik a kölyköt a legrosszabb pólóban, zoknival és croc papuccsal, de aztán megláttam a szülőket hasonló öltözékben, szóval meglett a titok nyitja.

Beszélt a pap is, beszéltek a rastvandrarék, azaz a nyugdíjasok, akik a szünetekben mászkáltak felalá, a diáktanács elnöke, még volt éneklés, aztán kiosztották a kilencedikeseknek az év végi jegyet. Na most, az otthoni bizonyítvány az szerintem egy zseniális találmány, itt egy borítékban kaptak egy darab papírt, meg egy rózsát.

Azt mellesleg én is kaptam, mármint rózsát, az összes tanarak kaptak. Aztán még éneklés, sok síró gyermek, és a Star Wars zenéjére, amit a templomi orgonán játszottak, kivonultunk.

Aztán fotózás, majd fika, amire én is hivatalos voltam, kaptam is egy csokor virágot. Majd ölelkezések után visszadzseláltam a templomba, a 4-6-osok évzárójára. Ott állok a rózsával meg a csokorral, mire Jonathan és Felix, két ötödikes, megkérdik, hogy honnan van. Elmondtam, és megkérdeztem, ők hoztak-e? Összenéztek, hogy nem, de várjak, és kaptam egy csokor pitypangot. :)

Az ő évzárójukon is zene volt, meg igazgató meg mindenféle, és a pap, aki emígy szemléltette, hogy az életben mindent jól látni, hallani és szagolni kell, esetleg Atyának meg lehet mutatni a képet, hogy hogy tartson beszédet legközelebb :)

Ami viszont tetszik, hogy itt nem az emberre halmozzák a virágokat, mint ballagáskor, hanem egy svédszínű szalaggal a virágcsokrot/plüssállatot akármit a gyerek nyakába akasztják :)

Christin hazahozott, azóta itt vagyok, és továbbra se fogtam még fel szerintem, hogy vége.

Micsoda egy év volt.

» Avslutningsmiddag

2010. 06. 11. 0:41 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Azaz záróvacsora, a kilencedikesek és tanáraik számára.

A meghívót már régen megkaptam, lásd itt, ezen az állt, hogy szép és ünnepi ruhában jelenjek meg, valamint a menü, welcome-drink (alkoholmentes persze), hús krumpligratänggel, amit nagyon szeretek, és a híres kladdkaka bogyós gyümölccsel és habbal.

Hatra mentünk, egyik kollegina vett fel, mert előtte még a tanárok ezt-azt elrendeztek, valamint próbáltunk éneket. Volt egy pár soros welcome ének az elején valami helyi reklám dallamára, illetve a Y.M.C.A. teljesen átírva. Szóval pakováltunk, próbáltunk, aztán megjöttek a gyerkőcök, a mindennapkilógaseggemagatyából fiúk öltönyben, nyakkendőben, teljesen fess úriemberek lettek.A welcome drinket megkaptuk, valami szénsavas málnalé rendes málnával, azzal bevonultunk az aulába, ott megnéztünk egy videót a két osztály 7-9-es életéről, az igazgatói beszéd helyett volt a reklámszöveges-dal, aztán néhány leány majorette (vagy hogy kell írni) bottal táncolt, és konzekvensen leejtették folyton, majd bevonultunk enni.

(A képen még a terítési fázis látható).

Finom volt a kaja, közben Sven-Erik, lásd itt kicsi verseket olvasgatott fel az összes gyerekről, pár sort, meg zenéltek az iskolai bandák. Majd kis szünet után visszajöttünk, megkaptuk a desszertet, majd következtek a könyvjutalomátadások. Minden tantárgyból egyvalaki kapott jutalmat. Az adott tárgy oktatói (itt épp Kent és Marie) bevonultak adott tárgyhoz illő zenére, elverseltek valamit a tantárgyról, majd, hogy miért jár ez a díj valakinek, és akkor kijött ilyen, hogy az idei jelöltek, és akkor angolnál például David Beckham, Queen Elizabeth, vagy az adott diák, és persze az adott diák nyerte, a lényeg, hogy remélem, vissza tudom adni, miről van szó, de nagyon jópofa volt.

A végén még énekelt két lány, majd előadtuk a Y.M.C.A.-t, na ott a végén már sírtam, és aztán kiálltak a tanárok sorba, és az összes kilencedikes végigölelgetett minket, ez is olyan szép volt, meg az egész vacsoraötlet, nagyon kellemes kis hagyomány, majd egyszer, ha valami befolyásosabb ember leszek valami iskolában, én is mindenfélét bevezetgetek.

A végén persze már mindenki bőgött.

A vacsorát pedig a nyolcadikosok csinálták, és az ő szüleik, ők szerveztek, konferáltak, pincérkedtek, terítettek, szedték le az asztalt, raktak rendet.

Sóhaj.

Mindennek vége egyszer.

2010. június 10., csütörtök

» Utolsó nap az iskolában

2010. 06. 10. 8:58 | bepötyögte: Etike | 1 komment

Hát, ez is elérkezett. Épp néztem vissza a blogom, szeptember elsején volt az első igazi iskolás napom, azaz durván kilenc hónapja.

Most meg utolsó. Mindjárt sírok. Ma mindenki a saját osztályával pakovál.

Majd jön részletes beszámoló még ma vagy holnap, mert este évzáró vacsi a kilencedikesekkel, holnap meg évzáró ünnep.

Addig is a dal, ami az iskolaév végén jut eszembe mindig.

2010. június 7., hétfő

» Beszámoló

2010. 06. 07. 19:09 | bepötyögte: Etike | még nincsenek kommentek

Van az a nagy baj a helyi könyvtárral, hogy ki van elé rakva két polcnyi könyv, darabja öt koronáért (kb. 150 forint, vagy valamivel kevesebb,árfolyamfüggő), és ráadásul jó könyvekkel, és ráadásul megveszem, hülye-e vagyok? (Nanáhogy).

Szóval, kedden olyan beteg voltam ugye, hogy nem mentem suliba, szerdán bementem, de megbántam, mármint azért, mert nem voltam jól, de aztán estére azért gondoltam magamban, hogy mostmár összeszedem magam, lévén megérkezett Orsi barátnőm, kimentem elé a reptérbuszhoz, itt áll meg közel, aztán hazahoztam.

Este sétáltunk, megmutattam a várost. Csütörtökön iskola volt, néztünk sok filmet, meg a 9-eseknek kellett híradót csinálnia, és nagyon királyokat csináltak, jót szórakoztam. Este pedig visszamentünk az iskolába a The Music Monkeys nevű iskolai zenekar koncertjére, nagyon ügyesek. Pénteken aztán osztálycsere-nap volt, ami azt jelenti, hogy akik jövőre új tanárt/osztályt kapnak, megismerkednek, a többi osztályok meg elvannak jól, nekem itt semmi dolgom nem volt, szóval kaptunk egy szabadnapot. Kialudtuk magunkat, elmentünk büféebédelni az indiai étterembe, vásárolgattunk-nézelődtünk, majd beültünk moziba, megnézni a Sex and the City 2-t, vicces volt, csak hosszú.

Szombaton Härnösandba kirándultunk, itt van másfél órára, cuki kisváros, van kicsi dómja, kikötője, most volt vurstlija is, rémes, de legalább árultak "ungersk lángos"t, igaz, hogy volt lekváros is, de volt tejfölös is. Meg a Murberget, ami egy kis skanzen-szerűség, van múzeum is. Szóval nem egy nagy wasistdas, de aranyos, Orsi meg svéd kisvárost szeretett volna látni.

Este pediglen beültünk a Harry's nevezetű bárba, és vacsoráztunk, majd vártunk Svédország legjobb reggae zenekarára, ami legalábbis nemtom kinek képzelte magát, de ráadásul másfél órát késett, szóval hamar leléptünk.

Másnap meg kocsit béreltünk (piros Toyota Yaris, SZERETEM, SZERETEM, SZERETEM!!!!) és Nicolas-val és Orsival hármasban elmentünk tájat nézni. Kezdtük a Skuleskogen nemzeti parkkal, amiben a múltkor még állt a hó, ezért feladtuk, most nagyon szép volt, gyönyörű tájak, kék pöttyös út mentén (Nicolas: "Blue! ... Blue!.... Blue!"), aztán tovább a Höga Kustenen, a szokásos kedvencfalumba, Bönhamnba. Ott sütöttünk virslit megint, aztán felmentünk a kilátópontra, (Blue!) és ott volt maga a tökéletesség, a csönd ugyan nem hallatszik, de íme.

Aztán le a Nordingråi templomhoz, ott vizet is töltöttünk, én meg hisztiskirohantam, mert kiömlött a krumplisaláta a táskámba, és vastagon beterítette az alját, hát fujj. Meg még nem tudom, mitől, de ott sírdogáltam kicsit. Szipp.

Aztán visszamentünk a Mannaminnéhez, tapasztalt olvasóim már tudják, hogy immáron harmadszor, de mivel vasárnap volt a Svéd Nemzeti Ünnep, illetve a keresztlányom 8. szülinapja, ezért nyitva volt mindenféle házikó, ami eddig nem. Láttunk sok szépet, képek most már itt, a június mappában.(A sok-sok zenélős kép Pannának ajánlva. Mármint a kép nem zenél).

Este pedig horror volt itt a ház előtt, oltári nagy szarkacserregés és varjúkárogás, és ott a róka, a mi rókánk, és épp egy szarkát csócsál, szegény szarka, a többi madár meg megtámadta, illetve nem támadták, csak ordibáltak vele. Aztán a róka visszamerészkedett, és megint leordították. Mi meg néztük az ablakból, leült, és nézett vissza intelligensen ránk, de már szürkület volt, és nem sikerült rendesen lefotózni.

Aztán ma kellett Orsinak lerepülni Stockholmba, és kiült időben a reptérbuszhoz, én meg elmentem suliba, ma kirándulás lett volna a program az ötödikesekkel és másokkal, aztán közben Orsi szólt, hogy gond van, ma sztrájkol a repülőscég, és teljesen kiborult, ami érthető, úgyhogy visszasiettem (éljen a kerékpár nevű csoda!) és feljöttünk, beszéltünk a társasággal, akik lebuszoztatták végül egy másik városba, és onnan repült, meg is érkezett már Stockholmba, remélem, minden dolga jól alakul.

A farmerjaim meg mind mennek szét, morr.

2010. június 4., péntek

» Él-hal

2010. 06. 04. 10:44 | bepötyögte: Etike | 4 komment

Hol ez, hol az, beteg vagyok, szipp.

Szegény itt-tartózkodó barátosnémnak nyávogok.

Szippszipp.

2010. június 1., kedd

» Göteborg

2010. 06. 01. 20:33 | bepötyögte: Etike | 2 komment

Csütörtökön este útnak indultam Göteborgba, felbuszoztam Umeåba, aztán felszálltam egy Malmö Aviation gépre, ami ilyen kicsi és cuki, de belülről egy teljesen normális, szép nagy gép, 2x3 ülésekkel a két oldalon. Nagyon korrekt légitársaság. Először Stockholm Brommára repült, aztán onnan tovább Göteborgba, a továbbutazós utasoknak nem kellett leszállniuk. Stockholm-Göteborg távlatban szerintem ez valami commuter gép lehet, csak ültem és néztem, ahogy szállnak fel az öltönyös úriemberek egy szál laptoppal, hát mondjuk igen, 45 perc a menetidő, miért is ne. Enni mind a két útrészen kaptunk, egy műanyag pohárban finom szendvicset, például rákosat,meg csokit, és teját.

Látszott Stockholm is, így ni.

Az a nagyobb sziget a Gamla Stan, az óváros, a bal felső sarkában a négyszögletes barna a palota, meg attól balra a kisszigeten az a félkörös a Parlament, a sziget az előtérben meg Riddarholmen.

Leszálltam Göteborgban, fogtam egy reptérbuszt, és Panna ott várt engem a Korsvägennél, este 11 felé, SÖTÉTBEN, elképesztő, micsoda debil egy időjárás, 11-kor még legyen világos, mint normális helyeken. Egy nagyon szép faházacskában lakik néhány más emberrel, és a faházacskák jellegzetessége, hogy egyrészt mindent hallasz, másrészt a padló arra lejt, amerre az esze viszi.

Másnap reggel nekem bérlet- és ebédvadászattal kezdtük a napot (ez a motívum végigkísért minket minden nap, ilyen egyszemélyes fagyasztott kajákra szoktatott ez a nőszemély, meg mindenféle svéd süteményekre, úgy mint kladdkaka, princesstorta meg a közelgő esküvő tiszteletére készült mazarint). Valamint visszavittünk az egyetemi könyvtárba néhány könyvet (könyvtár, könyvtár!!!!) és keresztülsétáltunk az épületen is. Aztán délután csináltunk egy koncentrált városnézést, ahol is találkoztunk a Göteborgi jazzfesztivállal, kábé tényleg ennyi volt az egész fesztivál.

(köszönet Pepperkének, hogy elmesélte, hogy kell videót beszúrni!)

Láttam sok szépet, a képek természetesen továbbra is itt. Aki pedig sokkal több Göteborgos képet szeretne, nézegesse Panna galériáját.

Ez volt péntek, a szombat meg egy nagyon szépséges nap volt! :) Először is jó bölcsészmódra megtámadtunk egy antikváriumot, szereztem is szépségesen szép Nils Holgerssont svédül, meg más egyebet is. Aztán kimentünk a Slottsskogenbe (egy nagy park, kérdezem Pannát, mi van arrébb? "Még 10 kilométerig ugyanez". Pedig csak kettő).

Itt találkoztunk Svédország egyetlen (és részeg) cowboyával, aki nagyon akart beszélgetni, bár az állás is a nehezére esett.

Az igazi különlegesség azonban a spelmanok, Panna szóhasználatában spelmanók voltak. Panna ugyanis zenét kutat a szakdolgozatához. A spelman nem igazán lefordítható szó, nagyon kedves népek ezek, akik időnként összegyűlnek kedvtelésből zenélni. Ez az alkalom Slottsskogeni spemantalálkozó volt, ráadásul a jubileumi huszadik. Ezeken az ország minden tájáról gyűlnek spelmanok és tanulnak egymástól zenélni, valamint együtt zenélnek. Nagyon szépen zenéltek, CD-t is szereztem.

És mivel jubileum volt, még tortát is kaptunk, ilyet ni, ingyen.

Aztán hazamentünk ebédelni, utána sétáltunk egy kicsit, majd vissza a Slottsskogenbe, ahol táncikáltak, nagyon ügyesen, mi csak néztük.

Ezután pedig felfedeztem a világ legmenőbb hintáját (csak erős idegzetűeknek!), így néztem ki rajta, egy kicsi szikláról kellett elindulni, nagyon nagyszerű volt!

A torkom egész nap fájt, másnapra le is betegedtem, elég vacakul voltam, így bár Gyereknap volt, Panna nem vitt el hullámvasutazni, hanem ágyba parancsolt. El is aludtam délután, ő meg dolgozgatott. Hétfőre virradóra pedig alig aludtam, nem kaptam levegőt, a fogam is fájt. Úgyhogy reggel úgy döntöttem, inkább vesztek egy kis pénzt, de átfoglalom a jegyeim úgy, hogy hamar hazaérjek.

Ma meg itthon maradtam sajnos, nem mentem suliba, aludtam, pihentem, a fogfájásból ínyfájás lett, de ezt most máris unom, mióta itt vagyok, nem voltam így beteg, sőt, idejét se tudom, hogy mikor voltam olyan beteg, hogy itthon maradtam, mert én félbetegen is elcsászkálok mindenhová. Pedig mindjárt vége a sulinak, holnap meg jön egy barátnőm is. Úgyhogy kéremszépen, kipihentem magam, reggel egészségesen kelek, értettük egymást?!

Svéd kalandok