Ma nem történt semmi különös. Andrea megjött, róla majd írok külön is, csak nem most.
Elmentünk vásárolni, vettem a Jyskben egy használható párnát ehelyett a palacsinta helyett. Aztán délután pihiztem, aludtam, ez a hőmérsékletváltozás nem tesz jót, és nem akarok beteg lenni.
Aztán most este elhatároztuk, hogy kiülünk a közös szobába tévézni, és akkor végre odagyűltek a studentkorridor lakói, mindjárt megyek is vissza. :)
Van Henrik, akivel múltkor megismerkedtem, de inkább Gyűrűk urát nézett, meg Daniel Umea-ból, ők mindketten valami pár hetes képzésen vesznek itt részt, valami hidraulikus izében. Meg M-betűs francia, aki itt volt egész nyáron, két hét múlva megy el, helyére pedig egy MAGYAR srác jön. Mekkora ennek a valószínűsége? Hogy pont ennek az épületnek pont ennek az emeletére? :)
Megyek is vissza hozzájuk izibe.
Akkor aki levelet szeretne nekem írni, kéremszépen ide tegye (minél gyakrabban, köszönömszépen! :)
Etike (a borítékra azért a rendes nevem írni!)
891 37 Örnsköldsvik
Valhallavägen 38F 1401-3
Sverige
Tack!
Na, miután végre kipakoltam a bőröndből, mindent elhelyeztem nagyjából, fogtam magam, és újból kimentem sétálni, némileg nagyobb kedvvel, mint tegnap, mert süt a nap. Most is süt, nyitva az ablak, ide ni a hátamra. Most nem. Most megint igen. Aha. Felhők.
Egy másféle utat választottam, mint tegnap, legalábbis félig, meg a fő cél a könyvtár volt, mert egyelőre nyárinyitvatart, és bezár kettőkor. Meg is találtam, meg előtte a mozit is. Meg van az élményfürdő is, majd oda is el kell menni.
Szóval a könyvtár. Kaptam ingyen olvasójegyet, a néni is megdicsérte a svédem, aztán föl-alá mászkáltam, bevertem a fejem a gyerekkönyvespolc tetejébe, lévén az alacsonyabban van, és hoztam magamnak olvasnivalókat. A kölcsönzés hihetetlen menő, bedugom a kártyám, leolvasom a könyveket, és annyi. Ugyanígy adom vissza. Nemám órákat állok sorban, mint otthon. Kaptam szatyrot is, hogy legyen miben hozni a könyveket.
Aztán a városközpontba volt pici kirakodóvásár, vettem egy "citrommézet", kemény, fehér, az otthonmaradt repceméz helyett, fogyasszátok egészséggel, vagy majd apa elhozza.
Ettem egy korvot (hotdog, csak 6 féle kolbászból lehet választani) meg egy fagyit, aztán visszasétáltam ide.
Majd megyek jyskbe venni ezt-azt, hogy szép legyen itt minden, meg este jön az osztrák lány.
És akkor a köz nyomására néhány fotó.
Sorrendben: az első a házikó, a felső emeleten a terasztól balra a második ablak az enyém. Aztán a kilátás, aztán az asztal és az ablak, aztán az ágy. A szekrény és a könyvespolc egyelőre kimaradt, majd még fotózok, ha kidíszítem!
Mégis csak jó! Most, hogy rásüt ez a ragyogó nap!!!
Megyek, felfedezem a könyvtárat!
Tegnap, láttam cseresznyefát, most érik a cseresznye.
Meg szegény kicsi kölköknek a suliban a szünetekre, hogy ne unatkozzanak, biliárdasztaluk van...
8 körül felkeltem, nyálka, eső, köd.
Visszafeküdtem.
Most meg....jéééé, a nap is tud sütni! :)
A hőmérőm viszont hivatalosan is rossz.
Hát miután abszolút nem tudtam aludni az éjjel (összevissza forgolódtam, melegem volt, hidegem volt, hülyeségeket álmodtam), így nem is volt nehéz felkeni annyira.
Felfedeztem, miközben a lenti hűtőből hoztam fel a reggelim, hogy ingyéteát kínál fel a szállás, hát azt kihasználtam. Egyébként tök vicces hely, ilyen viszonylag modern épület, aztán ilyen a pincelejárat:
Aztán elmetróztam a pályaudvarra, megcsodáltam újfent a stockholmi metró huzatját, amin édi templomok, várak, kisautók vannak többek között, és aztán 20 percet álltam a már bent álló szerelvény előtt, mert kinyitni nem akarta senkise nekem. Meg senki másnak. Ez micsoda ökörség már?
Elvonatoztam Sundsvallig, ott átszálltam a 100-as buszra, ami emeletes volt, és az első megálló után már át is ültem legelőre. Aztán jöttek a csodásabbnál csodásabb tájak, volt egy tök jó híd, meg hegyek, vizek.
A csúcs a vízparti kis ház volt, a parttól vagy 300 méterre volt egy stég, azon műanyagasztal székekkel. Elképzelem: "Asszony, hajózz már be a desszertért!"
Aztán jött a köd. Hatalmas köd. Mintha felhőben utaznánk. Mikor megjöttem, szitáló permet, a szobám ablaka szerint 9 fok. A szobám kicsit sivár, van benne ágy, éjjeliszekrény, olvasólámpa, könyvespolc, szekrény, íróasztal, ami pont olyan, mint otthon Csömörön, anyagra-színre, csak kisebb, ehhez olvasólámpa. Kaptam ajándékba a néniktől egy virágot, meg egy lámpát az ablakba, mert az kell itt.
Aztán ebédeltünk az iskolában ingyé,finomat, mindenkinek elmondták, milyen perfektül beszélek svédül, meg körbevittek, aztán most hazahozott a Marie, a mentortanár, és itt fagyoskodom, vacvac.
Álmos vagyok, de inkább talán elmegyek tejfelező útra.
Nos, üdvözlet mindenkinek, megjöttem végre, legalábbis Stockholmig. Az ideúton ismerőssel is összeakadtam, egy volt osztálytársnőm húgával, vele beszélgettem, aztán elváltunk, ő ment a barátaival, de pont itt szálltak meg ők is, hihetetlen. :)
Aszongya a norwegian-os néni még Ferihegyen a walkie-talkiejába: "Ide nem jelentettek egy állatot se, erre megjelent egy". Ez vajon ember volt, vagy tényleg állat?
Aztán megjöttünk, és már a buszúton Stockholmig fülig ért a szám, sőt még előtte is: mikor megláttam a svéd partoknál az apró szigeteket, amik teli voltak fenyőfával. Elpöttyögtetve itt egy szigetke, ott egy, mintha a Jóisten, mikor hozta volna a kontinentális masszát, elejtett volna egy-két darabkát, és már nem akarta volna összeszedni. Aztán egyre inkább, megtetszett,mígnem kimondható: szerelmes lettem. Svédországba. Meg Stockholm is. Széles, tiszta utcák, gyönyörű városkép. A szállásom is édes. Majd jönnek róla fotók! :)
Itt ugyan nem a legtisztább oldalát mutatja a városkép, de ez a kerek a könyvtár:
Na meg a Stadsbibliotek, ahova már nem tudtam bemenni, mert zárás előtt 20 perccel értem a szálláshoz, ami ugyan mellette van. De csináltam két fotót, majd idemellékelem ha kevésbé káoszos itt minden.
Most pedig jóéjszakát!